A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
A Balatonia abban különbözik a Milleporidium-tói, hogy rostjai sugaras elrendeződést is mutatnak, mely gyakran elnyomja a réteges szerkezetet. A zooidcsövek alakjában és kifejlődésében, úgyszintén a coenostoeum külső alakjában is mutatkoznak eltérések. A Balatonia számára tehát a következő génusz-diagnózist indítványozhatom: többé-kevésbbé gömbalakú Milleporida, nyéllel és vékony epithecával; váza féregszerű rostokból tevődik össze ; centrális váz-szövedéke laza, a külső tömörebb és csőalakú. Váz-rostjai, különösen a centrális régióban, többékevésbbé szabályos rétegekben fejlődtek ki; a rostok radiális elrendeződése a kerületi régióban világosan látható, de ezen a helyen mindig túlnyomóan concentrikus; zooid-csövek csupán rendkívül csekély számban fordulnak elő benne s csakis a kerületi rétegsorokban fejlődtek ki, de nem időszakosan. A zooid-csöveknek mindig vannak harántfalaik; a csövek mindig egyenesek. Balatonia Kochi n. f. (III. táb., 18—19. ábra, IV. táb., 1-8. ábra.) Ennek a fajnak eddigelé öt példányát ismerem, a Balaton triászkorú képződményeiben tehát meglehetős gyakorinak látszik. Megtartási állapotuk majdnem mindig kedvező, úgy hogy néhány jó vékonycsiszolatot készíthettem. Külső alakja, — s ez a Hydrozoáknál kivétel, — meglehetősen állandó. Alakja teljesen elüt a Miilep oridium-ó,tői; a Balatonia mindig gumó vagy kúp alakot öltött s híjján van minden elágazásnak. Úgylátszik szesszilis alak volt. Négy példánynak világosan látható, többé-kevésbbé megnyúlt nyele van; ezeket alsó részükre szorítkozó igen vékony epithetica burkolja. Két példány alsó részével szorosan egybeforr az anyakőzettel, úgy hogy epithecájukból semmi sem látszik, Vékonycsiszolatukban azonban világosan előtűnik egy fehéres, concentrikus rétegekből alakult kéreg, mely bizonyára az epithecának felel meg; ez a kéreg igen vékony, alig O'l—0'2 mm vastag. Más példányok alsó része azonban teljesen megszabadult az anyakőzettől. Ezeken igen jól látható egy vékony, 0'3 mm vastag, kissé ránczos epitheca, mely a nyéltől a példány külső széléig terjed, ahol fokozatosan kivékonyodik. A példányok méretei a következők: I II III IV V Magasság .... . . 12*5 14 1 14 8 Szélesség .... 27 23 18 25 12*5 A nyél hossza . . . . 1-5 1*2 p ? 0*5 Mint ezekből a nagyságbeli viszonyokból világosan kitűnik, a fajnak meglehetősen állandó alakja van. Csupán az I. példány összenyomottabb egy kissé, mint a többiek; alsó része kevéssé kivájt, feljebb, — metszetben, — legyező módjára szétterül, fölül boltozatos. A IV. példány is visel az alján kb. 1 mm-es kivájást, oldalt és felül azonban erősebben domborodik. Ennek a példánynak az alsó része rossz megtartású, úgy hogy a nyelét már nem lehet felismerni. Az V. példány sokkal kisebb; alakja szabálytalan, minthogy a kerületi régiója rendellenesen fejlődött ki. Nyele alig látható. Felszíne meglehetősen sima, helylyel-közzel szabálytalanul elosztott kisebb mélyedések és gömbölyded, tompa, parányi, alig 0*5 mm magas dudorok borítják
