A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
(III. táb., 14. ábrab A váz-rostok féregszerű minősége csiszolás nélkül is szembetűnő, csiszolás után azonban (III. táb., 15. ábra) még sokkal világosabban előtűnik. Minthogy az I. példány részben elkovásodott, sikerült néhány elkülönített vázrostot (III. táb., 13. ábra) kapnom. A rostok hálós szerkezetet mutatnak, kb. O'l mm. szélesek és minden szabályosság nélkül egymásba olvadnak. Felszínén nem láthatók olvan barázdák, aminők a valódi, recens Milleporákon előfordulnak. Belső szerkezet. Sokkal érdekesebb a coenostoeum belső felépítése. Vékonycsiszolatban azonnal feltűnik, hogy a centrális régió vázszövedéke tetemesen lazább, mint a kerületié (IV. táb., 4. ábra). Ez a Miileporidium-va. is áll, csakhogy amit a Balatonia-nál centrális régiónak mondtunk, azt a Miileporidium-nál axiális régiónak kell neveznünk, minthogy a Miilep oridium elágazik, a Balatonia ellenben gumós. Minthogy a centrális és a kerületi régió minősége nagyon eltérő, a kettőt külön kell tárgyalnom. A centrális régió nagyságát és kifejlődését tekintve nagyon különböző; a két régió viszonya például az öt vékonycsiszolatban a következő: I II III IV V Centrális régió. • • % 84 72 18 69 67 Kerületi régió . • • % 16 28 82 31 33 Majdnem azt mondhatnók, hogy a III. példány centrális régiója úgyszólván eltűnik (III. táb., 11. ábra, IV. táb., 6. ábra), míg ellenben az I.-nél (III. táb., 8. ábra, IV. táb., 6. ábra) éppen a centrális kerül nagyon is túlsúlyra. Ez a körülmény a darabok külső megjelenését igen sajátszerűen módosítja, elannyira, hogy két olyan példányt, aminő, az I. és a III., az ember első pillantásra egészen különbözőknek volna hajlandó tekinteni; azonosságukat csakis behatóbb tanulmányozásuk bizonyítja be. A kerületi régió kifejlődése, — mint már említettük, — szintén egészen rendellenes lehet; az I. példánynál pl. a centrális háló-szerkezet a kerületin keresztül kikandikál a felső külszínre (IV. táb., 6. ábra. az V. példánynak pedig (III. táb., 12. ábra) csupán az egyik oldalán van jól kifejlődött kerületi régiója, míg a másikon csupán fogyatékosan van meg; innen a példány szabálytalan alakja. Centrális régió. A váz rostjainak, — mint már mondottuk — a Milleporidium-\\oz hasonlóan laza szerkezetük van, csakhogy nem durvábbak is egyúttal (III. táb., 16. ábra). Itt látható többé-kevésbbé világosan a váz-rostok réteges elrendeződése. Ez a rétegezés azonban nem szabályosan konczentrikus, hanem gyakran zegzugos, ívelt. Különösen jól látható ez a IV. táb., 1., 2., 4. ábráiban feltüntetett példányokon. Ez az ívelt rétegzés különösen a külszín felé lép homloktérbe, míg az odanövés helye felé koncentrikus rétegzés jut túlsúlyra. A rétegek egymás közt általában egyenlők, de nagyobb és vastagabb rétegekkel is találkozunk, amelyek között kisebbek, szabálytalanabbak foglalnak helyet. Ez a jelenség a Miilep oridium nál is észlelhető, csakhogy ennél a közbetelepült rétegzés szabályosabb. A belső váz-rostok vastagsága 0'03—0"05 mm. Minthogy lazán és meglehetős rendetlenül olvadnak egymásba, a sejtek alakja igen különböző. Ezeken a rostokon másodlagos vastagodás általában nem mutatkozik, ahol azonban mégis előfordul, ott a sejtek lumenjei gömbölydedek (IV. táb., 5. ábra).