A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
Új szivacsok, tabulatá k és liydrozoák a Bakonyban. 3 A Dr. PAPP KÁROLY-ÍÓI és tőlem 1 leírt bakonyi Monotrypa-fajok egyike sem téveszthető össze az új fajjal. A csövek és harántfalak szabályos alakja, a falak típusos minősége könnyen megkülönböztetik az új alakot az összes eddig ismert triászkorú Monotrypa-{a.)6kió\. Lelőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy. — Unicum. HYDROMEDUSAE V OGT. HYDROCOR ALLINAE MOSELEY 1877. Balatonia nov. gen. Fossilis Milleporidák minden bizonynyal a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak, úgyhiszem tehát, hogy az az új alak, melyet ez alkalommal leírandó vagyok, igen érdekesnek tekinthető, annyival is inkább, mivel a triászból származik. Triászkorú Milleporidák eddigelé tudomásom szerint nem voltak ismeretesek. S TEINMANN , — kétségkívül a fossilis Hydrocorallinák legalaposabb ismerője, — „Einführung in die Palaeontologie" c. művének legújabb kiadásában is csupán az ó-harmadkorból, a jurából és krétából ír le alakokat. Előfordulásuk a Carbonban kérdéses. Tulajdonképen a Milleporidium S TEINMANN a legrégibb ismert génusz, amely a Milleporidákkal rokon. Az én új génuszom a Miilep oridiumMoz igen közel áll s hézagot pótol a Hydrozoák törzsében. Kiemelendő, hogy míg a Hydractinidák mezozoos középalakjai aránylag gyakrabban jelentkeznek, addig a Milleporidák rendkívül ritkán fordulnak elő. A Milleporidákat meglehetős általánosan a Stromatoporidák egyenes utódai gyanánt értelmezik, s így azt vélné az ember, hogy mezozoos összekötő tagjaikat valamennyire gyakrabban lehet találni. Azonban, — mint már mondottuk, — ez nem következik be, úgy hogy a mezozoos Milleporidák és a velük rokon alakok közül csupán a Millestroma G REGORY ' 2 és a Milleporidium S TEINMANN 3 ismeretesek. A Miilestroma azonban igazi összekötő kapocs bizonyos Stromatophora-alakok (Hermanostroma stb.) és a valódi Milleporidák között, míg ellenben a Milleporidium a mai Milleporidákhoz határozottan közelebb áll, mint a Miilestroma. Annak az általánosított következtetésnek a helytelenségét, mely szerint a tulajdonképeni Milleporidák még csak a harmadkorban alakultak volna ki, már Steinmann bebizonyította ; az új alak pedig immár arra mutat, hogy kifejlődésük már a triaszban bekövetkezett. A Milleporidium STEiNM.-nak nagyon kifejezetten réteges felépítésű váza van; zooid-csövek meglehetős nagy számban csupán a későbbi növekedés folyamán és csak időszakonként képződnek; harántfalak a coenenchymában is előfordulnak. 1 Bakonyi triasz-korú tabulata-, bryozoa- és hydrozoa-félék, 11—13. 1., I., táb., 1—5., 11—13., 20—26., 30—32. ábra. ' Millesíroma a cretaceous Milleporoid Coral from Egypt; — Geolog. Magaz. IV. évf. V. köt. VIII. szám, 1898 augusztus, 337. lap, XIII. tábla. 3 Milleporidium, eine Hydrocoralline aus dem Tithon von Stramberg ; Beitr. Palaeont. Oest.Ung. XV. köt., 1. füz., 8. 1., II. tábla.
