A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
8 Új szivacsok, tabuiaták és hydrozoák a Bakony itó l. 8 Az új faj, valamint a már tőlem leírt Corynella Rauffi 1 is, külsőleg igen határozottan Myrmecidium-ra hasonlít. Csatornarendszere és paragasterje azonban egész határozottan Corynella mellett szólngk. A fennebb megnevezett fajtól a Corynella Ritae könnyen megkülönböztethető. Külső alakja, fedőrétege, a nyél hiánya, még inkább a paragaster alakja, valamint egész csatornarendszere pontosan megkülönböztetik ezt a fajt a C. Rauffi-ió\. Lelőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy. Únicum. GEN. Stellispongia D'ORBIGNY 1849. S tel lispon gia Lócsyi n. f. (III. táb., 6—7. ábra.) Ez az új faj az első Stellispongia, mely a bakonyi triászban találtatott. Az egyetlen példányt egészen magányos egyén alkotja, ami a Stellispongia-x\k\ csak kivételesen fordul elő. A példány magassága 23 mm, nagyobb átmérője 17 mm. A szivacs rövid, buzogányalakú, oldalról karéjos, kissé befűződött, nyéltelen ; vastag epitheca csupán az alsó oldalán fordul elő. Teteje boltozatos, majdnem félgömbalakú, apróbb szemölcsökkel sűrűn borított. A tető közepén sekély, alig 3 mm mélységű osculum foglal helyet, melyből csillagalakú sugaras barázdák terülnek szét. E barázdák hossza is csekély azonban : az osculumtól 2—3 mm távolságban végződnek. Átmetszete tölcséralakú sekély centrális üreget árul el, melybe beletorkolnak az oldalcsatornák nyílásai. Széles csatornákból álló kötegek is láthatók igen élesen (III. táb., 7. ábra), melyek részben a tető felé divergálnak, részben kettéoszlás révén elágazódnak. További csatornák a tetővel párhuzamosak s átharántolják a hosszanti csatornákat. A sugaras csatornák helylyel-közzel, — különösen a szivacstest befűződéseivel megegyezően, — élesebben kialakultak, úgy hogy ez a Stellispongia sajátságos módon Syconida-ra emlékeztet. Ez az új faj élesen elüt a többi Stellispongia-XéA. A cassiani fajok közül a Stellispongia stellaris KLIP. és a St. variabilis MÜNST. sp. teljesen eltérők, minthogy ezek nem állanak egyes egyénekből, ezenfelül a szivacstest külső alakja, úgyszintén az osculum is más. A Stellispongia clavosa LAUBE-nak más az alakja, s az osculuma, valamint igen mély ürege is teljesen eltérő. A Stellispongia Manón MÜNST. sp. belső szerkezetében nagyobb analógiákat mutat a Stellispongia Lóczyi-\a\, de azonnal elüt tőle tetejének alakja, még inkább pedig sokkal hosszabb radiális barázdái révén. Lelőhelye: Miklósvölgy Vállus mellett, Keszthely környékén. 1 Bakonyi triasz-spongiák 8. lap., II. táb., 1—4. ábra.
