A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 1. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Vinassa de Regny P.: Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból
Új szivacsok, tabui aták és hydrozoák a Bakonyitól . 9 GEN. Leiospongia D'ORBIGNY 1848. Leiospongia cfr. Orbignyiana v. KLIPST. sp. 1843. Catenipora Orbignyiana v. KLIPSTEIN . Beitr. zur geol. Kenntn. der östl. Alpen, 288. 1., XIX. táb., 20. ábra. 1865. Leiofungia Orbignyiana L\UBE. Fauna von St. Cassian, 288. 1., II. táb., 15. ábra. A tőlem már leírt Leiospongiák-hoz a L. reticularis v. MÜNST., L. cfr. radiciformis v. MÜNST. és L. Hornigi VIN. fajokhoz most néhány további példányt csatolhatok, melyek v. K LIPSTEIN fajához nagyon hasonlók. Az első példány meglehetős jó megtartású. A szivacs kúpalakú, tetején kevéssé domború, alul kissé legömbölyítetett; epithecája ráncos; magassága 24 mm, szélessége 20 mm. Keresztmetszetében szabálytalanul egymásba torkolló rostokból összetett, meglehetős laza szövet látható. Vékonycsiszolatban kitűnik, hogy a rostok fonalai majdnem valamennyien kalcittá alakultak át; a spiculáris szerkezet már csak kivételesen figyelhető meg. Egyes jobban megtartott pontokon úgylátszik előfordulnak még egyes különálló spiculumok. Egy további példány kisebb és laposabb, mint az előbbi; magassága 12 mm, szélessége 26 mm. Vékonycsiszolatában spiculáris elemek nem láthatók, hálózatos váza azonban tökéletesen megegyezik az előbbi példányéval, úgy hogy teljes lehetetlenség, hogy ez a két példány ne egyazon fajhoz tartozzék. A Leiospongia Orbignyiana nem eléggé ismert alak ; új faj alapításáról azonban lemondok, hiszen a cassiani faj egész külső és belső megjelenését tekintve a bakonyi példányhoz nagyon hasonló. Lelőhelye : Veszprém, Jeruzsálemhegy. Leiospongia radiciformis MÜNST. sp. (III. táb., 3—5. ábra.) 1901. Leiospongia radiciformis MÜNST. — VINASSA : Bakonyi tria.'z-spongiák (synonymáivat együtt). Már 1901-ben e faj közelébe helyeztem egy Veszprémből, — a veszprémjutasi vasút IV. szelvényéből származó példányt; minthogy azonban a darab tökéletlen állapotban jutott kezeim közé, a meghatározásban nem voltam biztos. Ez alkalommal egy második példányt (III. táb., 3. ábra) soroznék e fajhoz. Szintén a veszprém-jutasi vonal IV. szelvényéből, és pedig az a—b rétegekből származik. A példány, melynek alsó vége letörött, 22 mm magas és 8 mm széles. Egész felszínét, a teteje kivételével, vékony, szabálytalanul ránczolt epitheca borítja. Vázszövete durva, laza rostokból áll, melyeknek vastagsága kb. 0"5 mm. Vékonycsiszolatban (III. táb., 5. ábra) elrendeződésük kevés szembetűnő szabályosságot mutat. Egy harmadik és pedig új lelőhelyről származó példány teljes biztossággal e fajhoz sorozható. Magassága 19 mm, legnagyobb szélessége 9 mm. Ez a majdnem hengeres faj felül megduzzadt, és kissé ferdén álló fejecskét visel. Vékony, likacsos fedőréteg borítja a szivacstest egész alsó felszínét.
