A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

84 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 84 és folytatásában a még keskenyebb Benedekhegynek, valamint a szomszédos Jeruzsálemhegynek izolált dolomittörzsei. A Jeruzsálemhegyet, melyhez délről az Eklézsiadülő beépített részei (Báthoryutcza, Kinizsiuteza, Villasor) csatlakoznak, keletfelől egy kis völgyecske választja el az u. a. Sintérdombtól s ezt megint a veszprémi Alsóerdő felől ide lehúzódó Fejesvölgy a Gulyadombtól. A Buhimvölgy keleti lejtőin a Cserhát nevű városrész fekszik, melynek északnyugati meredek lejtője a Giricses(recte Girisics)domb. A Cserhát és a jutási országút közé mélyedő völgyecske neve: Völgyikútárok (vagy Királykút völgye, mert a Völgyikutat a régebbi veszprémi térképek Királvkútnak is nevezik). A Séd baloldali menedékesebb lejtőin terjeszkedik a Temetőhegy, odább keletre a Császár és a Kertekalja. A mit BÖCKH J. Veszprémi-völgynek nevez, az maga a Sédvölgy. Ezen völgynek azt a szakaszát, a mely a Buhimvölgytől északi irányban húzódik csaknem a jutási állomásig és a mely BöcKH-nél Jutasvölgy néven szerepel, a veszprémiek Aranyosvölgynek nevezik. Az Aranyosvölgyet keletfelől egy délről északra alig észrevehetően ereszkedő plató kiséri. Ez a BÖCKH Ú. n. Táborállása. Ám ezen név az egész platóra nem alkalmazható; mert az a városi térképen több névvel szerepel. Ugyanis ama délről északnak elnyúló hosszúkás hegyhátnak, a mely a veszprémi posztógyár fölött emelkedik legmagasabbra s a mely BöcKH-nél már Táborállásnak van véve, Szalaydomb a neve. Közte egyfelől és a veszprém-jutasi országút közt másfelől, egészen a robozhídi átjáróig terjedő mezőséget Pléh-szőlőknek hívják. Ezekkel szomszédos keletfelől a Táborállási-dülő, a mely felhúzódik északnak a Vasúti- vagy más néven Táborállási-erdő alá. A tulajdonképeni Táborállás pedig ama kopár dolomitmező, a mely a Vasúti-erdőtől nyugatnak egészen az Aranyosvölgyig terjeszkedik. A Táborállási-dülő és a Lánczi nevű csalitos legelő közé eső szántó-vető területnek Téglavetődülő a neve. A Lánczit és a Téglavetődülőt elválasztó vízmosás partján volt BÖCKH idejében az a téglavető, a melynek nevével BÖCKH (i. m. 133. lapján) a Lánczi nevű káptalani legelőt jelzi. Ettől délre egészen a veszprémkádártai országútig nyúlik el a Kádártai-dülő. Ezen utóbbi három dűlőt és a Vasuti-erdőt hasítja végig a veszprém-jutasi szárny vasút. A Kádártai-dülő nyugati peremén tehát már a város tőszomszédságában a városi vasúti állomástól északra emelkedik az ú. n. Csőszdomb. Végre az Aranyosvölgy nyugati menedékesebb és csaknem egész hosszában felszántott lejtőjét a veszprémiek Kőképalja néven ismerik. Ezeknek előrebocsátása után térjünk rá a veszprémi viszonyok körülményesebb taglalására. BÖCKH felső márgacsoportjának a Veszprémi-fensík keleti és déli részén jelentkező s eddig ismertetett felbukkanásait úgy terjedelemben, mint a kőzet anyagának változatosságában, de még faunatartalom szempontjából is messze felülmúlja ama felbukkanás, a melyet Veszprém város területén és közvetetlen szomszédságában találunk. Itt a kérdéses csoport a környéken uralkodó fődolomit alól lépett felszínre és pedig egyrészt és elsősorban a tektonikai részben már ismertetett veszprémi törésvonal mentén, másrészt pedig több apróbb harántvetődés és eltolódás irányában a melyek együttvéve különösen a város altalaját meglehetősen komplikált tektonikai területté változtatták. Ezen a területen a tájékozódást legelsőbben is azon kellett kezdeni, hogy a Kádártánál elhagyott bedevölgyi (kádárta-szabadjai) törésvonalon túl nyugatnak foly-