A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 85 tatódó veszprémi főtörésvonalat, a mely a veszprémi márgákat és a fődolomitot egymástól elválasztja, Veszprém környékén végignyomozzuk. Ezt a munkát könnyen ejthetnők meg a veszprémi márgaöv déli peremén elhúzódó dolomithatár egyszerű meghúzásával. Ám ezen határdolomitokkal való elbánás itt éppoly kevésbbé egyszerű mesterség, mint a már leírt területeken. A legtöbb helyen itt is csak hosszas és türelmes munka árán juthatunk egy-egy tájékoztató nyomhoz, a mely beigazolja, hogy ezen dolomitok közt lényeges korkülönbségek uralkodnak; hogy egyik részök még magához a márgacsoporthoz tartozik, míg másik részök, bár amannak feküjében áll, mégis fiatalabb, — hogy tehát a veszprémi törésvonal itt is nem egyszer a kétféle korú dolomit érintkezési határát jelöli. Ezek a nehézségek magának a városnak a területén még fokozottabb mértékben jelentkeznek, a mi természetes dolog, mert a vizsgált terület legnagyobb része be lévén épitve, szabadon fekvő altalajhoz csak ritkán, legfeljebb egynehány ki nem kövezett udvarban vagy utcán, vagy pedig ki nem falazott pinczékben férkőzhetünk. S hacsak ezek után kellett volna a város altalajának tektonikai és sztratigrafiai képét összeállítani, úgy az aligha sikerült volna és csak gyanításokkal kellett volna e kérdést illetőleg megelégedni. De a mint ezt a bevezető részből tudjuk, 1896-ban a városi vízvezeték készítésénél a város minden főbb utczáját mélyen felárkolták és így a földtani viszonyok pontosabb tanulmányozása itt is lehetővé vált. De még így is sok nehézséget okoztak éppen az imént említett különböző korú dolomitok. Már az első veszprémi felvételek történetéből és azok eredményeinek vizsgálásából is ki lehetett venni, hogy éppen dolomitjaink, ezek az idegenszerű rögök valának ama jelenségek, a melyek szerves zárványokban való szegénységüknél, szirtes alkatuknál és többnyire horsztszerű és izolált fellépésüknél fogva leginkább akadályozták a veszprémi felső márgáscsoport sztratigrafiai feltagolását és a máshonnan ismert mediterrán triasszal való helyes párhuzamosítását. A mai kedvezőbb feltárási viszonyok azonban, meg természetesen az a körülmény is, hogy a kőzettömegek zárványtartalmának felkutatására is kellő időt lehetett fordítani a veszprémi dolomitkérdés megoldását is kilátásba helyezték. * A veszprémi terület leírását itt is keletről nyugatnak haladva ejtem meg, tehát Kádártánál kezdem, a bedevölgyi törésen innen. A veszprémi márgafeltörés első biztos nyomait megtaláljuk a kádártai bedevölgyi birkaúsztatótól délre eső kisebb alluviális medencze délnyugati szögletében. Itt a szántásból egy kis dombocska emelkedik ki; akárcsak egy kurgán. Az ekevas, a mely a dombocska tetejét is felhasogatta, raibli kövületeket (Terebratula julica BITTN., Aulacothyris cf. Zirlensis WÖHRM. sp., Thecospira sp. ind) tartalmazó márgát és márgás mészkőlapokat vetett ki a talajból. Ezen előjövetel jelzi egyszersmind azt a helyet, a hol a bedevölgyi haránttörés a veszprémi márgafelbukkanás déli határvonalával tehát a hosszantfutó veszprémi töréssel kereszteződik. A bedevölgyi törésen túl Kádárta felé, az említett raibli halomtól északkeletnek alig 300 lépésnyire már a leírt kádártai ladini kőzetöv nyugati végpontját érjük el. A halmocska körül elterülő alluviális medencze északi és keleti szegélyén a kádártai édesvízi mészkövet, északnyugaton az ú. n. Harangozó dombon és délen a Lánczi nevű köves legelő keleti felében dolomitokat és végül a két dolomit között, a medencze délnyugati sarkában ismét raibli márgákat és meszeket találunk.