A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 83 Mint jó kövületgyüjtő helyet felemlítem azt az útat, a mely a községből a Vámosi-csárda felé visz. Ott, a hol ezen út a vámosi Séd hídján átvezető temetődülői, illetőleg veszprémi utat szeli, éppen a tóri alakokat tartalmazó szürke gumós márgák feküsznek, a melyek a széles csapásból számos helyen kényelmesen kiszedhetők. Ezek azok a márgák és sárga kalczithéjas kövülettelepek, melyeket Veszprémnél is megtalálunk s a melyekről BITTNER többször kiemeli, (Lamellibr. 7., 19., 39., 68. 71. 1.), hogy petrografiai szempontból teljesen egyeznek az északalpesi opponitzi meszekkel. Megjegyzem, hogy a gumós márgák felett a Vámosi-csárda irányában még találunk szürkésszínű és símafelületű márgás meszeket, (mint pl. Veszprémnél is) a melyek itt vékonyabb dolomitos közbetelepülésekkel váltakoznak s így a fődolomit felé fokozatos átmenetet képeznek. Ilyenféle jelenséget egy helyt Veszprémnél is észrevettem. A vámosi karniai emelet lerakodásai fölé mindenütt a fődolomit (k) következik egyező településsel. A Déllő és a Bödölle fődolomiijában, a melynek vastagsága a feküben álló márgáktól számítva a csárda mellett elvezető országútig kb. 300 m., a feküből a fedő felé haladva körülbelül fele úton találtam először gyroporellákat, majd pedig még feljebb az első megalodusokat (/íj), a melyek tehát hozzávetőleg 150 m. magasban feküsznek a márgák felett. A Vámosi-csárdán túl rövid megszakítás után a fődolomit az ú. n. Czinegehegyen ismét felszínre kerül s északnyugat felé haladva rajt is maradunk egészen a szentgáli Sédig, sőt még azontúl is nyomozhatjuk — mondhatni — egészen a a leírás alá fogott terület északnyugati határáig. A gyürtetői (X) szelvény ismertetéséből látni való, hogy az a balatonfelvidéki közép és alsó triász eddig ismert szelvényeinek egyik legteljesebbje. Csak a temetődülői trachycerátos meszek és brachiopodás konglomerátumok hiányzanak belőle, a melyek itt az említett gyürtetői horpadás helyére látszanak illeszkedni. Hiányukat a horpadás két végén álló kőzetcsoportok közt mutatkozó diszlokáczióra vezethetjük vissza, tehát egy vetődésre, melynek mentén a kérdéses csoport a mélyebbre sülyedhetett. A X. szelvény jelentőségét mindenesetre emeli az egész ladini emeletnek s a karniaiból a legalsó szinteknek dolomitos fáczieszben való kifejlődése is. 7. Veszprém. Mielőtt a veszprémi viszonyok bővebb leírásához hozzálátnék, szükségesnek tartom egy kis tájékoztatót előrebocsátani, magának a városnak és legközelebbi környékének helyrajzáról; először azért, hogy a veszprémi nevezetesebb kövülettermő helyeket pontosabban megjelölhessem, a mi annyival inkább kívánatos, mert a mint azt munkám más részében említettem is, az általam használt termőhelymegjelölések „a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című munka paleontologiai részébe is átvétettek; továbbá azért is, hogy BÖCKH Jánosnak ugyanerre a területre vonatkozó észleleteit az enyéimekkel könnyebben egybe lehessen vetni. A várost, a mely az abradált Veszprémi-fensík északnyugati részén épült, a Sédfolyó egyenlőtlenül kifejlődött s itt-ott kanyonszerű völgye kettős kanyarulattal szeli át. Ezen kettős kanyarulat ágaiba nyúlnak be ama vetődési vonalak, illetőleg horpadások, a melyeknek mentén nyugatfelől a Kaszavölgy és keletfelől a Buhimvölgy kifejlődött s a melyek közül sasbérczszerűen emelkednek ki a keskeny Várhegynek 6*
