A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

82 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 82 A carditás márgára a mely a bakonyi raibli csoportban úgylátszik határozott szintet jelez, a Gyűrtető legmagasabb kupáján egy szürke, szilárd, vastagon pado­zott mészkő következik (/), a mely azonban csakhamar gumós és márgaburokkal fedett rétegekbe megy át. Innen valók: Theocospira Semseyi BITTX. Therebratula sp. IValdheimia (Cruratula) veszprémica FRECH Nucida sp. Megalodus sp. ind. A következő tag egy sötétszürke, kissé likacsos dolomit (g), a mely szintén több más raibli szelvényben is kimutatható, de mindenütt csak csekély vastagságban. Mint mindenütt, itt is csak apró és fogyatékos külsejű megalodus magvak fordul­nak benne elő, de elég sűrűen. Azután ismét szürke kalcziteres, de sokszor tűzkő gumókkal áttüzdelt mészkőcsoport (h) következik a melybe itt-ott vékonyabb réteg­zésű szürke márgák, továbbá sötétszürke, hasadozó és erősen bitumenes mészkőlapok is keverednek. Sajnos, hogy ebből az egész csoportból egy-két Gonodon-féle kagyló­töredékeken kívül más egyéb fossziliával nem birok. Végül mint a vámosi felső márgacsoport záró tagja már lent a község sarkán és a Kistelek déli szélén szürkés, laza és gumós márgákból, majd egyenetlen felületű zöldessárga, vagy szürke, kissé márgás meszekből álló és szintén jól kifejlődött csoport jelentkezik (i), melynek szilárdabb féleségei a Gyürtető nyugati lábánál elvezető hideg­kúti út mentén számos kőfejtőben fel is vannak tárva. Ez a zárócsoport szolgáltatta a vámosi lunz-raibli rétegek leggazdagabb faunáját a melyben a raibli alakok közé már a tóri rétegek jellemző fajai is keverednek. Azt vettem észre, hogy a tóri alakok inkább a magasabb laza márgákhoz kötődnek. Szükségesnek tartom végül meg­jegyezni, hogy a Spiriferina Lipoldi legtöbb példányát a mélyebb, meszesebb szin­t áj ban találtam (if. Az itt eszközölt gyűjtések eredménye a következő: Spiriferina Lipoldi BITTN. Spirigera indistincta BEYR. sp. Terebratula julica BITTN. Aulacothyris cf. Zirlensis WÖHM. sp. Pecten incognitus BITTN. Hoernesia cf. Joannis Austriae KLPST. sp. Ostrea montis caprilis KLPST. Mysidioptera incurvo striata BITTN. Mytilus cf. acutecarinatus BITTN. Modiola aff. raiblianae BITTN. Pa city ca rd ia s p. Myophoria Wöhrmanni BITTN. Myophoriopis carinata BITTN. Gonodon Mellingii HAU. Omphaloptycha (?) sp. ind. 111. Katosira Veszprémiensis KITTL Trachyceras cf. austriacum MOJS. Kistelekről az egész raibli csoport a község északnyugati felén átvágva észak­keletre forduló csapással áthúzódik a vámosi Séd északkeleti lejtőire s a Perkáta nevű községrészre, a már ismertetett Temetődülő felé, a mely utóbbinak faluszéli részén csaknem épszögben éri a Likacsi dűlőnek északnyugat—délkeleti csapással idehúzódó raibli rétegeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom