A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 81 tinus mész húsveres padjai (rfi mutatkoznak. Ezen utóbbi kőzet itt igen alárendelten jelentkezik s felfelé szarúköves dolomitba (EJ megy át. A Celtites epolensis MOJS. egy példánya került ki belőle; a dolomitból pedig egy arcestesre valló töredék. A szarúköves dolomit nyomán azután fel is érünk a Gyürtető gerinczére. A gerincz hosszában Vámos felé egy út vezet, a mely kétoldalt fel lévén árkolva, az árkok mentén a gerincz összetételében résztvevő kőzetek települési viszonyai könnyen áttekinthetők. A szarúköves dolomit északnyugatnak hajlik. Magasabban fekvő rétegeiben a szarúkőtartalom erősen megfogyatkozik. Csapása irányában pedig egyes piszkosszürke márgás darabok (d) is akadnak, akárcsak a szemközt fekvő alsóerdei IX. szelvényben, a hol ezen kőzetben brachiopodák is mutatkoznak s a hol az a sólyi márga képviseletéül lett felsorolva. Azután ismét egy kalcziteres s a füredi mész helyére illeszkedő dolomit (d }) következik, a mely felül (d. 2) vékonyabban rétegzett s igy a berekhegyi változatra emlékeztet. Még feljebb sötétszürke, kissé bitumenes és vékonyan rétegzett márgás meszek (d : j) következnek a Halobia rugósa HAU . szép nagy példányaival. Ha már most számbavetjük a ladini és alsó karniai lerakodások eddig ismertetett képviselőinek gyürtetői kifejlődését s előfordulási viszonyait csakis arra a következtetésre juthatunk, a mit egyébként a sztratigrafiai sorrend is támogat, hogy a gyürtetői szarúköves dolomitban nemcsak a tridentinus mésznek, hanem felfelé a füredi és a berekhegyinek és lefelé a Reitzi mésznek is a dolomitos fácieszét kell feltételeznünk. A Halobia rugósa tartalmú márgát felfelé többszörösen kisebb mészkőréteg csoportok szakítják meg, a mely utóbbiak a gyürtetői úttestből is élesen kiválnak. Ezekben a mészkövekben elég gyakori a kövület, különösen egyes cuspidáriákra emlékeztető töredékek a gyakoribbak, de van bennök brachiopoda és gasztropoda is. Ez a jelentős csoport Veszprémnél fejlődik ki jól (1. a 101. lapot), azért róla bővebben ott ejtünk majd szót. Ezen csoporttal aztán el is értük a Gyürtető gerinczének említett behorpadását, a melyet csaknem 200 m. hosszant lösz tölt ki s ez természetesen ezen a részen az észlelést is megakasztja. A következő hely a fedő felé, a hol a tanulmányozás fonalát ismét felvehetjük a Gyürtetőnek a horpadáson túl emelkedő északi fele, a mely egyszersmind az egész gerincz legmagasabb része. (374 m.). Itt ismét meztelen altalajra bukkanunk, a mely aztán így fedetlenül lehúzódik a község északi sarkán s a Kisteleken át egészen a vámosi csárdáig, tehát a X. szelvény északi végpontjáig. Figyelemre méltó jelenség, hogy ez a csoport nem fekszik teljes konkordancziában az előzővel, mert rétegei a Gyürtető ezen északi felében csaknem nyugati hajlást mutatnak. A rétegsorozat legmélyebb tagja a mely az elhagyott lösztakaróból legelőbb búvik ki, egy sárgásszínű laza márga (e), ugyanaz, a melylyel már a Temetődülőn is találkoztunk, s a mely mint ott, úgy itt is igen sok apró carditát rejt magában. Ez a számos példányban megvizsgált alak a Cardita Pichleri BITTN. Kívüle itt a kérdéses márgából még a következő fajok kerültek elő: Spirigera (Athyris) goniocolpos FRECH Rhynchonella carantana BITTN. „ var. baconica FRECH Rhynchonella sp és Cardita Pichleri BITTN. var. A Balaton tudom, tanlumányozásának eredményei. I. köt. I. rész. 6
