A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
80 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 80 Celtites geometriens FRECH Dinarites avisiamis MOJS. fiatal alakja ? Balatonites cf. Waageni MOJS. Arpadites Arpadis MOJS. „ Arpadis MOJS. var. carnica TOMM. Arpadites Telieri MOJS. „ Toldyi MOJS. „ Szabói MOJS. „ cinensis MOJS. „ var. alta MOJS. Arpadites sp. Protrachyceras Probasileus FRECH „ Villanovae dl Arch. var. Protrachyceras Neiunayri MOJS. Longobardicum MOJS. Protrachyceras ladimim MOJS „ pseudo-Archelaus BKH. Protrachyceras pseudo -Archelaus BKH. var. nov. glabra FRECH Protrachyceras Archelaus MOJS. var. nov. laevior FRECH Anolcites Richthofeni MOJS. „ Laczkói DIEN. Ptychites sp. Monophyllites Wengensis KLPST. Megaphyllites cf. oenipontanus MOJS. Proarcestes subtridentóius MOJS. Arcestes pannonicus MOJS. „ Böckhi MOJS. Gymnites Credneri MOJS. Gymnites Ecki MOJS. „ Breunneri Hau. mut. nov. baconica FRECH Gymnites Moelleri MOJS. Dr. FRECH az alsó sötétvörös márgásabb meszeket a magasabb típusos vörös szarúköves meszekből elkülöníti 1 és belőlük a következő cefalopodákat sorolja fel: Protrachyceras Curionii MOJS. mut. nov. rubra FRECH „ Villanovae D'ARCH. „ Probasileus FRECH Arpadites Arpadis MOJS. „ Toldyi MOJS. Ezek közül a két Arpadites a lumasellás rétegekben is előjön, mely utóbbiak egyébként a felsorolt faunának összes alakjait szolgáltatták, az egy Celtites epolensis-1 kivéve, a mely a legfelső világos szarukövesrétegekből való. A katraboczai tridentinus mész tetejében fiatalabb karniai lerakodások következnek ; de a mindent elborító erdei humuszból oly szórványosan bukkannak fel, hogy pontosabb tanulmányozásra semmikép sem válnak be. Térjünk most vissza a gyürtetői csapásra és kövessük nyomon a X. szelvényt. a) Lent a Kiskút irányában a szántások alján egykét kisebb kőgödör fekszik a melyből sötétszürke dolomitot fejtettek. A dolomit vastag padjai befelé hajlanak, 25 sőt 30°-al is. Fedőjük felé a szántáson a dolomit heverő darabjai sűrűen fediK a talajt. (b) A kőzet szine világosodik és sárgás árnyalatot vesz fel. Itt-ott brachiopoda nyomokkal is találkozunk a heverő darabok felületén. A lejtő közepetáján a dolomitot barnás rétegzett mészkőlapok váltják fel az imént ismertetett katraboczai trinodosus faunával. A hegylejtőn feljebb emelkedve, ismét dolomitos kőzetet érünk (c), a mely sárgásszínű s itt-ott zöldes árnyalattal tarkázott. Helyzete a Reitzi szintet jelöli egyenértékül, a mit megerősít ama körülmény, hogy fedőjében a triden1 FRECH : Új Cephalopodák stb. 50. 1. (Pal. függ.).
