A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

70 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 70 Szálbanálló rétegeit — úgy néztem — az avaros erdőtalaj fedi el. Maga a kőzetanyag mindenben hasonlít a máshonnan ismert füredi mészhez; sőt mert a feküjében szürkésfehéres brachiopodás márgát és fedőjében vékonyan rétegzett ripacsos mészkőlapokat is találtam, ez még jobban megerősít azon véleményemben, hogy itt valódi füredi mészkővel van dolgunk. Az alatta mutatkozó márgás csoport eddig hasznavehető fossziliát nem szolgáltatott, de úgy helyzetével mint kőzettani tulajdonságaival a Sólyi-fenyves hasonló helyzetű s az aonoides zóna fossziliáit tartalmazó márgára utal, — annyival inkább, hogy felfelé itt is a berekhegyi meszekre emlékeztető kőzet következik. Még feljebb szürkéssárga piszkos és szarúköves dolomitot is találunk, a mi ennek a csoportnak a Sólyi-fenyvesnél észlelt kifejlődését még jobban kidomborítja. Végül megjegyzem, hogy a középtriasz ezen kis öve az erdőcske délnyugati szélén könyökformára megtörik és északnyugati irányba csapva a Kaszavölgy nevű lefolyástalan és löszboritotta medencze keleti lejtőjén elvész. Az erdőcske közepe táján a tridonosus zóna berekhegyi fácieszben fejlődik ki és sok czefalopodát tartalmaz. Mielőtt a területet elhagynók, meg kell emlékeznünk még az ide közelfekvő ú. n. Kis-Kilátóhegyről is. Ez a magaslat dolomitból áll. Északnyugatnak hajló rétegeinek anyaga többnyire fehéres és erősen meszes. A domb keleti szélén nagyobb gasztropoda ágyak mutatkoznak benne. E gasztropodák KITTL úr levélbeli közlése szerint a ladini horizont gasztropodáinak jellegével bírnak s különösen az esinoi rétegekre utalnak. 5. A veszprémi Alsó- v. Füredi-erdő és a szomszédos vámosi dűlők. A Medgyespusztától északnyugatnak haladva az ekeforgatta földeken még láthatunk elvétve lemezes mészkövet, de csak heverő darabokban. De azután a pusztától csaknem két km.-nyi távolságban fekvő veszprémi Alsóerdőig csak lösztalajon mozgunk. Az Alsóerdő befásított területe két délkeletről északnyugatnak vonuló dombsoron s a köztük, meg mellettük elhúzódó kis lapályon terjeszkedik. A dombok anyagának összetételében részt vesz az anisusi, ladini és karniai emelet is. Mindegyikök —- mondhatni — gazdagon tagozódik. A települési viszonyok itt is normálisak; vagyis az egymásután következő rétegcsoportok dűlése itt is általában északnyugati. A nyugati dombsor, a mely az Alsóerdő délnyugati sarkától az ű. n. Kériharaszton át felhúzódik az erdő északi szögletéig, eléggé egységes szelvényt szolgáltat ; míg a keleti dombsort a közbetelepülő lösz háromfelé is szakít s így csak egy-két folton tanulmányozható pontosabban. Legjobban van feltárva a keleti dombsor legdélibb halma, a melyen a füredi országút vág keresztül, mert ennek felárkolt széle elég jó feltárásokat nyújt. Kezdjük ezen. Az országút és Zalavármegye határárka közé szorult erdősarokban húzódik meg egy kis dolomitbörcz. Feküjében a Köveskuti-puszta felé a lemezes mészkövet, fedőjében pedig kövületes kagylómeszet találunk, tehát a dolomit megyehegyi- Kövületem nincsen belőle. A dolomit felett a felsőörsi forráshegyi viszonyokkal egyezően még egy dolomitos és ugyancsak fossziliák nélkül való márga is mutatkozik. A fedőjében álló s az országúttal csaknem párhuzamosan csapó kagylómeszet éppen maga az úttest szeli át. Az út árkolása sötétbarnás, elég tömör s jól rétege-