A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
62 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 62 murvagödrében, a hol a dolomit rétegei szintén szabályosan hajlanak északnyugatnak 30°-kal, egynéhány a fődolomitban honos gasztropoda kőbelet {Amauropsis cf. Hantkeni KITTL.) találtam. BÖCKH úrnak a Déli-Bakony I. köt. 123. lapján közölt megfigyelésére, mely szerint, benne tovább nyugatra Megalodus complanatus, Turbo sotitarius stb. fordul elő, nem támaszkodhatom, mert ezen kövületek termőhelye nincsen pontosan megjelölve. De hogy a terület tridentinus mesze felett álló dolomit nem biztos fődolomit, azt maga BÖCKH úr is gyanítja, midőn a szomszédos kádártai viszonyok taglalásánál éppen a tridentinus mész fedőjéből említ fel egy dolomitot, a melyről a többi közt azt is mondja, hogy „ez talán még a veszprémi márgacsoporthoz tartozik" (u. o 125. 1.). BÖCKH úrnak ezt a gyanítását az én tapasztalataim csak erősíthetik, mert tény az, hogy területem más pontjain a tridentinus mészre következő felső márgacsoport nem egy helyen s nem egy nívójában van dolomitos fáczieszban kifejlődve. S azért ezt a kérdést területünknek ezen részére nyílt kérdésnek kell hagynunk továbbra is. Én tehát a mellékelt térképen a kérdéses dolomitmezőt csak kénytelenségből és fentartással jeleztem a maga egészében fődolomitnak. 3. A hajmáskér-kádártai őv. BÖCKH JÁNOS munkája I. kötetének 134. lapján a fődolomit ismertetésénél megemlékezik egy szökővonalról, a melynek mentén szerinte a „hajmáskéri malom" mellett felszínen levő lemezes mészkő, továbbá a kádártai tridentinus mész és a veszprém—vámosi felső márgacsoport is felszínre került. Ez a szökővonal tehát a veszprémi törésnek középső, hajmáskér-veszprémi szakasza, a melynek tektonikai jelentőségével azonban a vámosi márga felszínre kerülése összefüggésbe nem hozható, mert ez utóbbi még a litéri hasadékból felmerült triaszkorú kőzetövhöz tartozik. A hajmáskéri Tóhegy felől délnyugatnak futó veszprémi törés a következőkben leírás alá kerülő területet a már említett sólyi Magyarmalom északi szomszédságában éri, a honnan ugyancsak délnyugati irányban haladva átcsap azon a platón, a melyet a hajmáskéri és a sólyi Séd könyökhajlása ölel át s a melynek északi felét a hajmáskéri határhoz tartozó ú. n. Berekalja, déli felét pedig a Sólyhoz tartozó Berekhegy vagy Tűzköveshegy alkotja. A Berekaljának legkimagaslóbb pontját a hajmáskériek Látóhegynek is nevezik. A Magyarmalomtól út vezet fel a Berekaljára s innen ki a Hajmáskérre betérő veszprémi országútra. Ezen út mentén lép felszínre a veszprémi törésből a lemezes mészkő, sőt egyik helyen a werfeni dolomitnak is egy kisebb szalagja. Legalább erre enged következtetni ezen terület tektonikája. Ha ugyanis a Berekalja nyugati sarkánál álló malom mellől (BÖCKH „hajmáskéri malma") felvezető s az említett lemezes mészkőbe mélyesztett árok fejéhez érünk s betekintünk az ott feltárt murvagödrökbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a Magyarmalom felől idáig követett veszprémi törés itt a gödrök dolomittömegén fut át egészben véve keletnyugati irányban. Azt is észre fogjuk venni, hogy a törés két oldalán fekvő dolomitok sem anyagban, sem településben nem egyeznek egymással. A vetődési vonaltól északra, tehát a lemezes mész feküjében álló dolomit
