A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 63 ugyanis a werfeni dolomitok ismertető jeleit viseli magán és a lemezes mészszel egyezően NNW-nak dől 35°-kal, ellenben a törésvonaltól délre eső dolomit inkább a fiatalabb triászkori dolomitok petrografiai karakterét mutatja és dűlése SSE. 30°. Nem egy helyen jókora csuszamlási lapokat is láthatunk a két dolomit szembenálló falrészletein. Tehát az említett szökővonal a Berekalja nyugati részén nem a lemezes mész, hanem a werfeni dolomit és a fődolomit vagy esetleg valamely magasabb karniai dolomit közt halad. Azt már a berekhegyi viszonyok ismertetésénél felhoztam, hogy a berekaljai lemezes mész keleti szakaszában újabban több kőfejtőt nyitottak s hogy az itt felszínre hozott anyag sok apró és naticellákra emlékeztető, de ki nem fejthető gasztropodát tartalmaz. Kagylónyomok sem ritkák benne. Dűlése különben az egész öv hosszában észak-északnyugati, 30 — 35° mellett. Fedőben mindenütt dolomit kiséri, a mely helyzeténél fogva megyehegyinek veendő. Öve a Berekalján emelkedő magas Látóhegyen át húzott északdéli vonal mentén a legszélesebb. Keletnek a sólyi törés peremén pedig igen megkeskenyedik. Annál meglepőbb az itt feltáruló tridentinus és Reitzi szintek hatalmas kifejlődése. Különösen az utóbbinak zöld tufás változata, az északkeleti hegyperemen, körülbelül feleúton a Magyarmalom és Hajmáskér között, oly szélesen fejlődik ki, mint az én területemen sehol másutt. De a feküjéből ismert barnásvörös és sárga trinodosus meszek sem hiányoznak innen. Az a körülmény, hogy ezen a hegyperemen a lemezes mész és az említett trinodosus mész között fekvő megyehegyi dolomit csak alig 200 m.-nyi keskeny sávot képez, míg nyugatnak haladva folyton szélesedik, úgy hogy a Látóhegyen túl a sáv szélessége már az ezeken a tájakon normális 500 m.-t is eléri, arra enged következtetni, hogy a fedőjében álló fiatalabb középtriasz, épp úgy mint a szemben fekvő Tóhegyen, egy ferde csuszamlási sík mentén EK—DNy irányban elmozdult s a megyehegyi dolomitnak egy keletnek táguló ékforma részét eltakarta. A Reitzi mész kövületet nem adott, ellenben a trinodosus mész igen. Ez utóbbinak a fossziliáit a Látóhegy északi lejtője előtt terjeszkedő kis fensíkon gyűjthetjük. Innen valók a következő fajok: Spiriferina Mentzelii DKR. sp. „ Köveshálliensis BKH. „ palacotypns LOR. Retzia oxyrhynchiLS RENZ. sp. Spirigera trigonella SCHLOTH. sp. Figyelemre méltó dolog, hog} ezen a helyen egyetlenegy czefalopodát sem találtam, sem lamellibranchiátát, holott a Berekhegyen a felsorolt brachiopodák társaságában az itt hiányzó két osztály képviselői ugyancsak gyakoriak. A Reitzi szint zöld tufái felett fekvő tridentinus mészben a Daonella Lommeli WISSM. sp. egy jó példányát találtam. De viszont hiányozni látszik a tóhegyi kagylólumasella, a sólyi márga, valamint a típusos füredi mészkő is. Nem lehetetlen azonban, hogy ezeket a nem régen még erdőnevelte vastag televénytakaró fedi el szemünk elől, mert már pl. a Berekhegyen a füredi mész tetejében álló ripacsos külsejű szürke mészkőcsoport (a berekhegyi mész) felszínre került, de már csak a Berekalja legészakibb csücskének Hajmáskér felé forduló meredélyén, a melyről az atmoszferiliák a gyepes takarót legalább részben eltávolították. Egyes félig kimállott,