A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Sommerfeldt Ernő: A déli Bakony bazaltos kőzetein eszközölt petrografiai-kémiai vizsgálatok
A déli Bakony bazaltos kőzetein eszközölt pet r p gr a fiai- kémiai vizsgálatok. ' ' b) A bakonyi bazaltok besorozása a középhegységi típusba s eltéréseik az Andes-típustól. BECKE 1 tudvalevőleg hangsúlyozta annak a rendszerességét, hogy a középhegységi kőzetek főleg foyaitos-theralitos magmából vezetődnek le, lánczhegységekben pedig inkább a granito-dioritos, illetőleg gabbro-peridotitos kőzetek vannak túlsúlyban (Andestípus). Midőn B ECKE a kétféle kőzetsorozat homogén tagjait összehasonlította egymással, megállapította, hogy általában a középhegységi kőzetek kisebb kovasavtartalmúak és bogy e tekintetben nincsenek telítve. Ásványunk középhegységi típushoz való tartozásának tehát teljesen megfelel az, hogy elemzésünk bazalthoz képest oly kis mennyiségű kovasavat mutatott. Bazaltjaink a sommás elemzés alapján szorosan csatlakoznak bizonyos csehországi középhegységi kőzetekhez, ami az OsANN-féle kőzetparameter kiszámításával pontosabban kiadódik. c) A gabbro-szerű és az essexites magmából keletkezett bazaltok mikroszkópos megkülönböztetésének kérdése. Még a következő kérdés merülhetne fel: vannak-e a sommás elemzés adatain kívül más ismertetőjeleink is a gabbro-peridotitos és a foyaitos magmából keletkezett bazaltok megkülönböztetésére ? Esetleg lehetséges-e a két fajt vékonycsiszolataik mikroszkópos minősége alapján megkülönböztetni egymástól ? Az ilyen befejezettnek nem tekinthető, nehézkes kérdéseknél szükséges fentartással közölhetem csupán azt a véleményemet, hogy a foyaitos-theralitos bazaltmagmákból a titán elsődlegesen mint ilmenit-geikielith, vagy pedig rhönit válik ki (esetleg mikrolithok alakjában), a gabbro-peridotitos magmák esetében azonban csak az alapanyaghoz, vagy szilárd oldatban elrejtőzve a többi ásványhoz elegyedik hozzá és legfeljebb másodlagos folyamatok révén indítja meg a fent említett titánásványok képződését. Ezt a feltevésünket első sorban a titánásványokon végzett megfigyeléseink eredményével, másodsorban pedig elméleti megfontolásainkkal indokoljuk. Figyelmen kívül hagyjuk a titanitot és a perovvskitot, melyek mindkét kőzet-típusban előfordulhatnak. A többi titánásványra vonatkozólag teljesen tisztában vagyunk a rhönittel, mert valószínűtlen, hogy az amfibol-csoporthoz oly közelálló ásvány, mint amilyen a rhönit, másodlagosan képződhessék. Az ilmenit-geikielithnél azonban a másodlagos képződés lehetősége nem tagadható, s e kétértelműség következtében gyakran támadhatnak kétségeink. Mind a 30 hely, melyet SOELLNER a rhönit lelőhelyeként felsorol, tényleg a középhegységi típushoz tartozik. A 30 előfordulásból 18 a Rhönre, területenként egy-egy a Vogelsgebirgere, a Siebengebirge limburgitjára, a Laachersee leucit-bazanitjára, az Odenwaldra, a Rheinpfalzra, a Kaiserstuhlra és Szilézia nephelinbazaltjára esik ; négy előfordulás volt Csehországban, egy pedig Svédországban (Snababerg). Ez az utóbbi, Schonenben fekvő előfordulás nagy távolságra van a Skandináv lánczhegységtől, tehát szintén a középhegységi típushoz számítható. Már most hogyan magyarázzuk elméletileg a titánásványoknak a középhegységi kőzetekben észlelhető eme túltengését ? Mivel a theralitos-foyaitos magmák és a 1 Lásd: TSCHERMAKS Mineral, und petrogr. Mitteil. 22. köt., 209. old, 1903.
