A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Sommerfeldt Ernő: A déli Bakony bazaltos kőzetein eszközölt petrografiai-kémiai vizsgálatok
17 gabbro-peridotitos magmák végeredményben mégis Földünknek egy és ugyanazon magmájából származnak, egy olyan időpontról kell hogy beszélhessünk, melyben e két magma elkülönödése bekövetkezett. A Föld különböző helyein ez az időpont rendkívül különböző lehetett, de a vegyi elemeknek minden esetben úgy kellett e két magmában megoszlania, hogy a theralitos-foyaitos magmának a nagyobb bázisosság, a gabbro-peridotitos magmának pedig a másikhoz képest nagyobb savasság jusson, mivel ceteris paribus a gabbro-peridotitos kőzet gazdagabb, a foyaitos-theralitos kőzet pedig szegényebb kovasavban. Az elkülönülési folyamatnak bázisos vége V OGT kutatásai szerint a vasoxidilmenit kiválásában rejlik, 1 a vaséreznek és a titán vasnak tehát a theralitos-foyaitos magmához kell csatolódnia a szóban levő különválasztódás alkalmával. A vasra vonatkozólag azonban a vándorlás irányát nem lehet olyan könnyen bebizonyítani, mint a titánra vonatkozólag, még pedig két oknál fogva: először a vas mennyisége sokkal nagyobb, mint a titáné, tehát egyforma differencziák szerinti eltolódás a titánnál az összes mennyiségnek sokkal nagyobbb hányada, mint a vasnál s így a titánnál a mikroszkóp alatt rendkívül feltűnik, másodszor a vasat a kőzetkomponensek részéről sokkal nagyobb felvevőképesség illeti meg, mint a titánt. A legkülönbözőbb ásványok felvehetik mellékes alkatrészül a vasat, anélkül hogy tulajdonságaikat túlságosan befolyásoltatnák, — a titán sokkal kevésbbé tűrhető „vendég". Már kisebb százalékú mennyiség is elárulja a jelenlétét a jellegzetes titánásványok révén. Ez arra is visszavezethető, hogy a titán olvadékokban nehezen oldható, amint azt sok synthetikus kísérletnél látjuk, így pl. abban is, hogy a titánásványok aránylag nagy kristályegyénekben válnak ki a foszforsógyöngyben. 2 A titánásványok tehát sok esetben valóságos útmutatók arra nézve, hogy valamely kőzet az elkülönülési folyamatnak a vas-titánérezhez vezető végéhez közeláll-e vagy sem. Az a kérdés is felmerülhetne, hogyan egyezik ez az elméleti meghatározás azzal a nyilvánvaló ténynyel, hogy a perowskit és titánit granito-dioritos, illetőleg gabbro-peridotitos magmában is tud képződni. Erre, azt hiszem, azzal felelhetnénk, hogy ezek az ásványok határozottan sójellegűek és hogy V OGT munkái szerint is az elkülönülési folyamat bázisos végső tagjai nem titanitot és perowskitot, hanem éppen ilmenitet tartalmaznak. Hiszen az ilmenit a vasoxidhoz kristálytartalmilag is közel áll és erősen különbözik a pseudotesserális perowskittól. Persze a geikielithet is sónak kell tekinteni, nem pedig kettős oxidnak. Ez azonban százalékos mennyisége szerint csak alárendelt szerepet játszik és különben sem lép fel szabadon, hanem csak ilmenithez csatoltan. Ezen, a geikielith és ilmenit közötti átmeneti, tagokban — amilyeneknek a bakonyi bazalt barna ásványait tekintjük — a Mg Ti 0 3 inkább oxidos jellegű, mint szabadon, ilmenithez nem kötötten. A modern fizikai vegytan értelmében mindkét ásványt talán amphotes-nek tekinthetjük. 1 Zeitschr. f. prakt. Geologie 1901, 9. 1. és 1900, 370. 1. 5 A. Kxop : Annalen der Chemie und Pharmacie 1871, 157. köt., 364—365. 1 ; G. WUNDER: Journal f. prakt. Chemie 1870. Neue Folge, 2. köt., 206—212. 1. és u. o. 1871. (N. F. 4. köt.) 339—349.1. : A. Doss: Neues Jahrb. f. Mineral.. Geol. und Paläont. 1894, 2. köt., 147— 2C6. 1. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 1. rész. Petr. függ.
