A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
158 A balaton vidéki bazaltok. Pupa (Leucochilus) Nouletiana DUPUY 50 p. „ diversidens SANDB. 15 p. Carychium minimum M ÜLL . foss. 24 p. Limnaea sp. ind. 40 p. „ palustris AJÜLL. foss. 1 p. Planorbis (Gyraulus) tenuistriatus LÖRENT. 9 p. „ (Coretus) cornu BRONG. 12 p. és n. sok töredék „ grandis HALAV. 4 p. (Gyrorbis) Bakonicus HALAV. temérdek sok p. „ cfr. Bakonicus 24 p. „ subtychophorus HALAV. 12 p. „ ( Segmentina) Lóczyi LŐRENT. gyakori Odontogyrorbis Krambergeri HALAV. nagyon sok p. Ancylus Hungaricus BRUS. 2 p. Melanopsis Entzi BRUS. 60 p. Bithynia Brusinai HALAV. 1 p. Valvata ind. sp 1 p. A porózus tufás márgában csaknem ugyanezeket a sp.-eket leltem, de még itt Helix sp.-ek is fellépnek. Ebben a rétegben a Planorbis-ok, különösen a Pl. Bakonicus és egy ahhoz közelálló n. sp. uralkodik a Bithynia Brusinai-xA. Hogy a nagyvázsonyi édesvízi mészkő és a mocsárréteges, porózus tufás meszes márga nem tartozhat az ú. n. Congeria rhomboidea-sz'mtbe, a fekvőjükben lelt Vivipara Fuchsi és a vele rokon convex Vivipara-k tanúsága szerint, immár kétségtelen. A fentebbiekből, azt vélem, eléggé kitűnik, hogy a Balatonvidék bazalterupcziójának az időtartamát nem egykorúsíthatom azoknak a rétegeknek a korával, a melyeket a Balaton-felvidéken az u. n. Congeria rliomboidea-szinthez vettek eddigelé, mert hiszen e „szint" helyzete sem a Congeria Balatonica és C. triangularis, sem az Unió Wetzleri tömeges fellépésével jellemzett rétegek irányában nincs tisztázva s így egyelőre a balatonvidéki bazalterupczió időtartamáról csak azt mondhatom, hogy az a Congeria Balatonica és a Congeria triangularis tömeges fellépésével jellemzett rétegcsoport főzömének és az Unió Wetzleri tömeges fellépésével jellemzett rétegnek a lerakodási ideje közé esik. 1 1 A bazalterupcziók korának felső határát én két leletből még a felső plioczénben vagy az alsó diluviumban levőnek sejtem. A sitkei Herczeghegy bazalttufáiban a rábamelléki és kemenesaljai kavics görgetegeit gyűjtém, a pulai temetőárok bazalttufájából pedig kövületeket tartalmazó édesvízi mészkődarabokat szedtem. A Papkeszi közelében levő dombokon pedig a pizolithos kovás mészkő, a tihanyfélszigeti gejzirkupok hasonmása tartalmaz felső plioczén vagy ódiluviális kavicsot. A bazalterupcziók ideje tehát a Congeria balatonica és az Elephas antiquus ideje között van. Még csak azt hangsúlyozom, hogy a bazalttufa erupcziók túlnyomó része szárazföldön történt és bazaltlávatakarók alakjában terült már egyenetlen, hullámos térszintre. (LÓCZY). Ilyen sejtelem bennem is régóta él, a bazalterupcziók felső határát azonban csak akkor tartanám kellően indokoltnak a levantei vagy az alsó diluviális korba tenni, ha 1. a jelzett kavicsokról ki lehetne mutatni, hogy tényleg a levantei vagy az alsó diluviális korból valók, minthogy kavicsréteg a pontusi üledékek között is előfordul, és ha 2-szor a bazalttufából való édesvizi mészkő kövületei levantei vagy diluviális korúaknak bizonyulnának, mert hiszen ismerünk pontusi korú édesvizi mészkövet is, pl. a szerkesztő is CoMo*erí'a-tartalmút említ e munka 17. 1. 3. jegyzetében a Tálódi erdő édesvizi mészkövéből. (VITÁLIS.)
