A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Vitális István: A balatonvidéki bazaltok

A balatonvidéki bazaltok. 159 4. A Balaton-felvidék bazalterupcziós terményeinek sztratigrafiai helye Európa plioczénkorű képződéséi között. Végül megkísértem még helyszíni megfigyeléseim s az irodalmi adatok alapján a Balaton-vidék bazalterupcziójának az időszakát Európa fiatalabb tercziér korú rétegkomplexusán belül is megjelölni. A fiatalabb tercziér korszaknak egy nagy része a masztodonok periódusa, melyen belül három időszakasz különböztethető meg ú. m. 1. a Mastodon angustidens, 2. a Mastodon longirostris és 3. a Mastodon Borsoni és arvernensis időszakasza. A Mastodon angustidens időszakában lép fel a lónak, illetőleg a Hipparionnak az őse az Anchitherium meg a Dicroceras elegáns; ebben az időszakban ülepedtek le a szarmata rétegek. Az általános beosztás szerint tehát ez a képződés a mioczénhez tartozik. Ebből az időszakból HOERNES meoti-rétegei vezetnek át a Mastodon longirostris időszakába, a mely már az általános beosztás szerint a plioczénhez tartozik. A plioczént általános taglalás szerint alsó, középső és felső korszakra szokás osztani. Az alsó plioczén a Mastodon longirostris-korszaka. Vele együtt lép fel a Dinotherinm gigantenm, a Hipparion gracile, az Aceratherium incisivum; itt jelennek meg az antilopok: a gazella, a Tragoceros. A középső plioczén a Mastodon Borsoni, a Mastodon arvernensis korszaka a ló és a medve nélkül, a felső plioczén mélyebb rétegeiben a Mastodon Borsoni és arvernensis a lóval és a medvével együtt lép fel, a legfelsőbb részben pedig az Elephas meridionalis jelenik meg. Faunája alapján az alsó plioczénbe tartozik a baltavári, a belvederei ősemlős fauna, Görögország pikermi-faunája, az olaszok Melanopsis Matheroni-s rétege, a francziák pontique-ja (vagy felső miocénja) a Rhone vidékén, a mainzi medencze és Svajcz meg Németország dinotherium-os homokja. A molluszkumok szorosan az alsó plioczén e rétegeihez csatolják a hazai ú. n. alsó pontusi vagy pannóniai rétegeket. A Congeria snbglobosa és C. Partschi, Melanopsis Martiniana és M. impressa (var. Bonelli) különösen a wieni medencze rétegeihez hozza közel hazánk u. n. alsó pontusi vagy alsó pannóniai rétegeit. A Melanopsis impressa var. Bonelli a Congeria ungula caprae-viü a Balaton vidékén is megvan. A Congeria Partschi-l és a C. subglobosä-1 pedig, a mely eddig irodalmilag nem volt ismeretes a Balatonvidéken, a Congeria Czjzeki-we\ együtt Uzsamajor téglavetőjében fedeztem fel. A Congeria snbglobosa és C. Partschi tartalmú rétegek lerakódásával a wieni medencze lecsapolódik s az említett alsó plioczén rétegekre az ú. n. belvederei kavics következik, a melyet eddigelé az irodalom téves felhasználása következtében szintén az alsó plioczénhez vettek, holott az, SCHAFFER szerint, jóval magasabb réteget képvisel s HOERNES R. feltevése szerint a felső plioczénbe tartozik már,

1 ámbár ez még bizonyításra szorul. 1 Azon szelvény szerint, a melyet CZJZEK még 1849-ben készített, a belvederei fauna (a Mastodon longirostris, Aceratherium incisivum, Dinotherium giganteum, Hipparion gracile etc) onnan került ki, a hol a tályag a homokba megy át. A csontos réteg felett 5 láb vastag kvarcz-homok fekszik s csak erre következik 3 láb vastag kvarczhömpöly, illetőleg a belvederei kavics, a melyet végül 1 láb vastag lösz takar be. HOERNES MÓR abban a függelékben, a melyet CzjZEK-nek Wien geológiai tér-