A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. aprószemű (nem dolerites) tulajdonképeni bazaltokhoz tartoznak, de hogy orvktognosztikailag e fajon belül több féleség különböztethető meg, ú. m. tömött bazalt, sejtes bazalt, porózus bazalt és salakos bazalt. A tömött bazalt típusául a Sághegy meg a Somló kúpjának és a vindornyaszőlősi platónak a bazaltját említi fel BEUDANT S mint összetett kőzetben alaptömeget s bezárt ásványalkatrészeket különböztet meg. Az alaptömeg főanyaga a földpát, a'színező alkatrészekre nézve azonban bizonytalanságban van, mert —írja — egyenlő joggal tartható az mágnesvasnak, amfibólnak vagy augitnak. A bezárt ásványok közül földpátot, amfibólt, augitot, olivint és titántartalmú mágnesvasat különböztet meg. Mindezekről az alkatrészekről részletesen ír. A földpátról kiemeli, hogy apró kristályokban gyakran fordul elő, noha sokszor kicsinysége miatt csak kézi nagyítóval s csak fényéről ismerhető fel, mert a színező alkatrészek őt is sötét színben tüntetik elő. A mállott részekben arról ismerhető fel, hogy kaolinná alakul. A Somló bazaltjában egész fészkeket alkot a földpát s a kőzetnek gránitos struktúrát kölcsönöz, itt idegen zárványnak tűnik föl, pedig vegyi elkülönülés útján keletkezett. Az amhbol — BEUDANT szerint gyakoribb az augitnál, melyet a bakonyi bazaltokban sehol sem észlelt; ezt a két ásványt nyilvánvalóan összetévesztette BEUDANT. AZ olivint ellenben találóan jellemzi. Apró szemecskékben fordul elő — írja — ritkán világoszöld, leginkább sárgászöld, sőt olykor vörhenyes. Olyan nagy olivinfészkeket, mint a minők a cseh és a franczia bazaltokban ismeretesek — nem észlelt BEUDANT bakonyi bazaltjainkban ; ő a legnagyobb — diónagyságú — olivinfészket Kapolcs bazaltplatójában lelte. A magnetit gyakori, de szabad szemmel ritkán vehető észre. Kiemeli végül, hogy mindezen alkatrészek között a földpát s az olivin a legközönségesebb. A tömött bazaltból csakis oryktognosztikailag, illetőleg szövet tekintetében különíti el BEUDANT a sejtes és a porózus bazaltot. A sejtes bazalt — írja — önálló kőzetként nem lép fel, hanem mindig összefügg a tömött bazalttal; a tömött bazalt tömegében ugyanis helyenként sejtes részletek vehetők észre. A porózus bazaltot is inkább a kompakt bazalt egy féleségének mondja BEUDANT, mert azzal sokhelyt összefügg. A Szentgyörgyhegy felső részén azok a bazaltok, a melyek az oszlopok és a csúcs salakos bazaltja közt foglalnak helyet, ide tartoznak s az ő tökéletlen oszlopos elválásuk érdekes ellentétet alkot a tömött bazalt élesen elhatárolt oszlopaival szemben és a salakos bazalthoz vezetnek át. A salakos bazalt ritkán üveges vagy félig üveges alapanyaggal s feketés színnel tűnik ki. Alkatrészei úgy látszik — írja BEUDANT — földpát és barna vasércz. A bezárt alkatrészek közül leggyakoribb az olivin. Egészben véve nagyon emlékeztet a salakos bazalt a modern vulkánok láva-salakjára, annyival inkább, mert bombák is lelhetők benne. A bazalt idegen eredésű zárványairól s másodlagos képződményeiről is megemlékezik BEUDANT. Az idegen zárványok közé sorozza a Somló és a Szentgyörgyhegy salakos bazaltjában lelt szögletes kvarczdarabokat s azt írja róluk, hogy repedezettek s a hol a bazalttal érintkeztek, a felületük mintegy megömlött s félig megüvegesedett. A másodlagos képződmények közül a Somló, a Szentgyörgyhegy és Kapolcs vidéke sejtes bazaltjának üregeiben aragonitot s a vindornyaszőlősi bazaltplató kőzetében apofillitet említ s kiemeli, hogy a salakos bazalt hólyagűrjeiben nem lépnek fel ezek a másodlagos képződmények. BEUDANT bazaltjaink vékony szilánkjait vizsgálta erős kézi nagyítóval s az elért eredmény — e kezdetleges petrografiai módszert véve figyelembe — valóban
