A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
249 A balaton vidéki bazaltok. csodálatraméltó, különösen, ha meggondoljuk, hogy pl. ANDREW TH. még egy emberöltővel később, 1853-ban is azt írja, hogy a bazalt főalkatrészei: augit, egy színtelen üvegfényű, a zeolittal megegyező ásvány és — kénkovand. (Poggendorff s Annalen 1853. LXXXVIII. 321). És egész 1858-ig az egész nemzetközi szakirodalomban mindössze annyi haladás történt, hogy LEONHARD C. C. az öregszemű dolerit és az apró, finomszemű bazalt közé beiktatta az anamezitet, azokat a bazaltos kőzeteket, „die zwischen dichten Basalten und ausgezeichneten Doleriten in Mitte stehend, bald ersteren bald letzteren in Merkmalen näher stehen". Az 1858. évben az angol CLIFTON SORBY HENRY : „On the microscopical structure of crystals, indicating the origin of minerals and rocks" czimű klasszikus munkájával új utat nyit a petrografiai kutatás terén, felhasználván a modern természettudományi kutatás hatalmas műszerét, a mikroszkópot, a szervetlen világ rejtett sajátságainak a kifürkészésére. A német geologusok közül a hírneves G. vom RÁTH mindjárt 1860-ban alkalmazza a mikroszkópot a Siebengebirgéhez tartozó Löwenberg kőzetének leírására, s DIETERS MAX a kővetkező 1861. évben már a Siebengebirge 4 bazaltos kőzetének a vékony csiszolatát vizsgálja. Az osztrák geologusok közül azonban még a nagytudású SATCHE G. s a világlátott STOLICZKA F. is csak makroszkóposán emlékeznek meg a Balaton-felföld bazaltos kőzeteiről. STÄCHE G. a Balaton-felvidék bazaltjairól, petrografiai tekintetben, mindössze ennyit ír: „ Basaltterrain am Plattensee" czimű jelentése 148. lapján. „Die Basalte sind zum grössten Theile dicht und von dunkelschwarzer bis dunkelgrauer Farbe und zeigen undeutlich und unregelmässig eingesprengten Olivin, oder auch ziemlich regelmässig durch die Grundmasse vertheilte deutliche, aber kleine Olivinkry stalle — Rundlich körnige Basalte treten besonders am Berge bei Mentshely und am Kabhegy auf. — Basalt -Mandelsteine oder überhaupt Anlage zur Mandelbildung haben die Basalte des Szigliget und Hegyesdkő. — Zellige und poröse Basalte, die gleichsam den Übergang bilden zu den leichten basaltischen Laven, kommen fast an allen Punkten vor. Die basaltischen Laven sind entweder fein porös oder klein- bis grosszellig, ohne irgend welche mandelsteinartige Einchlüsse in den Zellen. Sie sind von rothbrauner oder schwarzer bis schwarzgrauer Farbe und von grosser Leichtigkeit ; und zwar sind sie um so leichter, je grosszelliger sie sind." (i. m. 148. 1.) BEUDANT leírását olvashatjuk itt dióhéjban több mint egy emberöltő múlva s még hozzá lényeges hiányokkal, hiszen a bazalt földpát és magnetit tartalmáról, a melynek felismerésével BEUDANT oly hatalmasan megelőzte korát, STÄCHE leírásában említés sem tétetik. STOLICZKA FERDINAND is csak annyit ír 1863-ban a Sághegy bazaltjáról, hogy: „Das Gestein ist dichter Anamesit, der in einer lichtgrauen, feinkörnigen Grundmasse sehr viele Olivinkörner und zerstreut auch Magneteisenkrystalle enthält. Mitunter sind einzelne Glimmerblättchen sichtbar". 1 STÄCHE közleményében ugyan egyhelyt azt olvassuk, hogy : „In petrographischer und mineralogischer Beziehung zeigen die Gesteine in vielfacher Hinsicht die grösste Aehnlichkeit mit den böhmischen und mährischen Basaltvorkommen", ez azonban csak makroszkópos hasonlóság, mert Csehország bazaltjait BORICKY EMANUEL dr. 1 SiOLicZKA F. dr.: Uebersichtsauí'nahme des südwestl. Theiles v. Ungarn. Jahrb. d. k. geol. Reichsanst. XIII. B. p. 20.
