A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
20 A balaton vidéki bazaltok. 9. A Kirdlykö és Apátihegy platója. A Bondoróval szemben, az Egervíz bal oldalán, Kapolcstól délre és délkeletre meredek fallal emelkedik ki a Királykő és a Kecskehegy. A hatalmas bazalttufa-, illetőleg kemény bazaltkonglomerátum-rétegekből és padokból, meg a felettök elterülő bazalttakaróból, a melynek a pereme tökéletesen oszlopos elválással egész sziklafalat alkot itt, tetemes részletek csúsztak le a meredek oldalban még a lösz lerakódása előtt, erre vall legalább az a körülmény, hogy ez az aeolikus üledék a lecsúszott s a vízszintes helyzetből kizökkent vulkáni részletekre is reáborult már. Bizonyára ezek a lecsúszott bazalttufa- és konglomerátum-részletek tévesztették meg BEUDANT, 1 a ki azt írta, hogy Kapolcson a bazalttufa a bazaltra támaszkodik, vagyis fiatalabb nála. BEUDANT e tévedését már BÖCKH JÁNOS 2 kimutatta. És hogy valóban a bazalttakaró borul a bazalttufára, egész bizonyossággal látni a bazalttakaró hátán, a Kalamis-tó közelében ásott kútnál, a hol már 20 m. mélységből bazalttufa került ki a bazalttakaró alól, mely helyenkint lepelszerűen vékonyodik el s kontinuitásában apró tavak s töbörszerű mélyedések szakítják meg, a melyek valószínűleg úgy keletkeztek, hogy a magasabb fekvésű bazaltlepel alól kiszivárgó víz magával vitte egyes helyekről a laza pontusi homokot, a vulkáni termény fekvőjét s így beszakadások s dolinaszerű horpadások keletkeztek. Ilyen eredetű lehet a Kalamis-tó is. A Kalamis-tótól délre, a 373 m. jelzett emelkedés oldalán haladva felfelé kenyérszerű bombák, szivacsos bazaltrögök feküsznek magán a szántón, fent a tetőn pedig a szántóból kidobálva a bombák és szivacsos bazaltdarabok közt típusos kötéllávadarabok hevernek. Van köztük akárhány derékvastagságú is a fladenlávára jellemző spirális csavarodással. Ezen a helyen a bazalttakaró lávaár jellegű lehetett. Ennek az érdekes emelkedésnek a déli oldalán a bazaltlepel a Balatonhenye—Monostorapáti között elterülő lapos nyereghátban véget ér s a nyereghát túlsó, déli oldalán az Apátihegy vagy a Bonczos-tető, a balatonhenyei Öreghegy és a Feketehegy Gondorhegy bazaltja következik. HOFMANN K. ezt a két hegycsoportot KirálykőFeketehegy néven összefoglalta, 3 ámde ez az összefoglalás nem egészen indokolt, mert az említett nyeregháton kívül, mint látni fogjuk, kőzettanilag is el kell választani a Királykő csoportját az Apátihegy vagy Feketehegy csoportjától. Az Apátihegy vagy a Bonczostető 450 m. magas kupolája felé haladva tuskós láva (blockláva) darabjait látjuk szerteszét. A Feketehegy, a Gondorhegy s a balatonhenyei Öreghegy Szentbékálla és Köveskálla felé meredek fallal fordul. A hegyfal nagyobbrészt pontusi rétegekből áll, a melyet bazalttufa és bazalt fed. A bazalt a hegyoldalban függőleges oszlopokra válva elég tetemes párkányt alkot: az oszlopok fejei levelesen is elváltak s feljebb, a takaró felső része felé a pados elválás jut túlsúlyra. Köveskálla, Szentbékálla 100—150 m.-rel fekszik a bazaltplató alatt, a meredek s laza talajú lejtőn hatalmas bazalttömegek csúsztak le, melyek helyenkint önálló kis bazalthegyeknek tűnnek fel. Ilyen eredésű a 270 m. magas Fényeshegy Balatonhenye és Köveskálla között és ilyen Köveskállától északnyugatra egy még nagyobb bazalttömeg, a mely kb. 200 m. magasságban állapodott meg. Köveskállától kelet-északkeletre is látni két kis bazaltfoltocskát közvetetlenül a mélyebb triaszrétegek hátán, melyek azonban önálló kis erupcziók terményei lehetnek. 1 BEUDANT F. S.: Voyage minéral. et geol. en Hongrie etc. II. kötet 487. 1. és III. k. 621. 1. 3 BÖCKH JÁNOS. A Bakony déli részének földt viszonyai. II. r. 104. 1. 3 HOFMANN K. DR. : A déli Bakony bazaltkőzetei. 385. 1.
