A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
213 A balaton vidéki bazaltok. a Zala tágasabb völgye, másrészről meg a Balaton medenczéje és a Rába lapálya között terül el, Bakon ynak nevezi — pars pro toto — a földrajzi irodalom BEÉL MÁTYÁS óta napjainkig. 1 A Bakonyt a Torna és a Séd völgy szakaszai, a melyet a veszprém-devecseri országút és vasút is követ, észak-északkeleti és dél-délnyugati részre különítik el. A helyi nomenklatura csakis az észak-északkeleti részt nevezi Bakonynak, a dél-délnyugatit pedig, a melyet BÖCKH JÁNOS 2 a „Bakony déli része", HOFMANN KÁROLY 3 meg „Déli-Bakony" néven vezetett be a geologiai irodalomba, mint LÓCZY LAJOS dr. 4 írja, Balatonmelléki hegységnek vagy még inkább Balaton-fölvidéknek nevezik Zalában és Veszprémben egyaránt. Ez a név annyival is találóbb, mert, Várpalotáról jövet, még két hosszant vonuló fenlapály különböztethető meg benne, melyek nem táblák, hanem triaszrögökből álló lenyesett fensíkok. Az északkelet felől érkező két fenlapály Veszprém és Nagyvázsony között 250—300 m. átlagos magasságú fenlapályba egyesül, a melyet szerkezetileg BÖCKH JÁNOS 5 nyomán földrajzi íróinkkal 6 két részre választhatunk, a mennyiben 1. délkeleti és 2. északnyugati lánczolatos vonulatot különböztethetünk meg benne. Ezt a két vonulatot a veszprém—nagyvázsonyi lankás bemélyedés választja el egymástól. 7 A délkeleti vonulat, a mely egészben véve alacsonyabb, mint az északnyugati, a Balaton északi vidékén fekvő Litértől Szentkirályszabadján át észak-északkelet— dél-délnyugati iránynyal veszi kezdetét, de csak Felsőörs és Balatonfüred községek között emelkedik magasabbra, Lovas, Csopak, Arács 130—140 m. magas sziklalépcsője felett északkelet-délnyugati irányú lánczolatos vonulatot alkotva, a melyen az Atyahegy, a Csákányhegy, a Kopasztető, a Péterhegy és a Tamásihegy emelkednek ki csúcsokat formálva. De csakis a Balaton felől látszik ez a vonulat gerincznek, északnyugat felé szelid lejtéssel a veszprém—nagyvázsonyi fensíkba olvad be. A Csákány—Péterhegy vonulata Balatonfüred községnél hirtelen elveszti gerinczjellegét s hepe-hupás katlanvölgynek ad helyet, a mely már a vulkáni területre esik. E hepe-hupás katlanvölgyben fekszik a Balatonhoz közelebb Aszófő s távolabb Nemes- és Nagypécsei meg Balatonkisszöllős. Aszófő előtt szökik a Balatonba hossztengelyével és csúcsával Szántód felé fordulva a Tihanyi félsziget, a melynek felépítésében nagy szerepet játszik már a bazalterupcziós termény is, Balatonkisszöllősön és Pécselen túl pedig a Nagygella—Hidegkút-vonulat túlsó (északkeleti) oldalán, Magyar- és Németbarnag felett a Kőhegy süvege is bazaltból van már. A fensík délkeleti pereme a Nagygella—Hidegkút-vonulatban mintegy 6 km.-rel tolódott tovább északnyugatra a Csákányhegy—Péterhegy-vonulattól. A Nagygella— Hideghegygyei az Örvényes—Vöröstó összekötő vonalánal csaknem teljesen elenyészik a délkeleti vonulatnak ezen látszólagos lánczolatos jellege is és Örvényes—Udvari és Akaii—Dörgicse—-Nagyvázsony között már térszínileg is fensík jelleget ölt a dél1 BEÉL M.: Compendium Hungáriáé geographicum etc. Pozsony 1757. 2-ik kiadás p. 4. 2 BÖCKH J.: A Bakony déli részének földtani viszonyai; A m. k. Föld. Int. Évk. III. k. Pest, 1874. 3 HOFMANN K. dr.: A Déli Bakony bazaltkőzetei; A m. k. Föld. Int. Évk. III. k. Budapest, 1875/78. 4 LÓCZY LAJOS : A Balaton geologiai történetéről és jelenlegi geologiai jelentőségéről; Földrajzi Közlemények. XXII. k. 127. 1. 5 BÖCKH JÁNOS: A Bakony déli részének földtani viszonyai. I. rész; A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. II. k. II. füzet. 32. 1. 6 HUNFALVY JÁNOS: A magyar birodalom földrajza. Budapest, 1886. 305. 1. 7 A Balatonvidék földrajzi térszíni viszonyairól jó áttekintést nyújt lóczi LÓCZY LAJ'^S : A Balatontónak és környékének részletes térképe 4 lapon, 1 : 75,000. Budapest, 1903.
