A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Vitális István: A balatonvidéki bazaltok
8 A balaton vidéki bazaltok. keleti vonulat, a melynek a Somostető vagy Keresztfatető meg az Noszlophegy és a Leshegv—Kőhegy megannyi völgyektől elválasztott részei; ezentúl pedig egyre hepehupásabb, völgykatlanoktól s kisebb-nagyobb medenczéktől megszaggatott térszín következik, a melyen mind sűrűbben tünedeznek elő a bazaltos hegyek, majd végül elsőrendű szerephez jutnak a köveskálla—kővágóőrsi és a tapolcza—szigligeti nagy öblözetben. A völgykatlanok közül az Akaii—Zánka közti az aszófő—pécsel—balatonkisszöllősire emlékeztet, de a Nagygella—Hideghegy-vonulat irányában s annak folytatásaképpen a Budavár és a Csicsó környéki hegyek meg a Tói-hegy nagyon szaggatott vonulatot alkotnak már, minthogy az alkali—zánkai katlanvölgy felől egyrészt Alsó-, Felső- és Kisdörgicse felé, másrészt Tagyon—Szentantalfa, Csicsó, Szentjakabfa, Mencshely felé harántvölgyek szeldelik ezt a vonulatot. Ezen a szaggatott területen lép fel Felsődörgicse, Budavár és Mencshely között az első nagyobb bazalthegy: a Halom hegy és Szentantalfától keletre a Szentantalfai és Csicsótól északra a Fenyveshegyen egy-egy kisebb bazalttömeg. Az akali—zánkai katlanvölgy nyugati szögletében meg a Hegyestű szabályos bazaltfövege tűnik szemébe a Köveskálla felé igyekvőnek. A Halomhegy—Szentantalfai hegy és a Hegyestű irányába esik már a köveskálla—kővágóőrsi medencze keleti peremén a Kis-Hegyestű bazaltos terményből felépített vékony kettős kúpja. A köveskálla—kővágóőrsi és a tapolcza—szigligeti alföldi öbölben, a melyből Badacsontomajtól északra és Nemeskáptalantóti felé nyúlik egy-egy oldalág, emelkednek sűrűbben azok a remek formájú bazalthegyek, a melyek a földkerekség egyik legszebb tájékává varázsolják a Balaton mellékét. A hatalmas Badacson a kisebb szigligeti halmokkal, a magános Szentgyörgyhegy, a Hármas, Gulács, Tóti és Harasztos csoportja, a szabályos Csobáncz, a nép nyelvén Gyulakeszihegy, az apró börczöktől körülvett Halyagos, a Köves és a Kopaszhegy. A Csobáncz-, Halyagos-, Köves-és a Kopaszhegy csoportja, továbbá a Sátorin á 1- vagy Balatonlátóhegy meg a nagykiterjedésű Királykő- és Feketehegy csoportja, a melyben az Apátihegy vagy a Bonczostető 450 m. magasra emelkedik, mintegy középhelyet foglal a Balaton-felvidék délkeleti és északnyugati vonulata között. A veszprém—nagyvázsonyi fenlapályt északnyugat felé a délkeletinél jóval magasabb s kevésbbé feldarabolt fődolomit-vonulat határolja, mely az Üstihegy— Tűzkő és a Mögseg—Csepelhegy csoportjával indul meg északkelet felől s délnyugat felé a bazaltból álló, 601 m.-es Kabhegygyel végződik. A Kabhegy a balatonvidéki bazalthegyek óriása s egyben a Balaton-felvidék legmagasabb hegye. A Kabhegytől délnyugatra a Zoromb vagy Talján-Dörögd vagy Lombbükk-Magyalhegy triasz-platójával folytatódik a vonulat, a melyen azután a D a b a s vagy Agártető, a második nagy kiterjedésű bazalthegy, következik. A Kabhegy, az Agártető vagy a Dabas és a Királykő—Feketehegy nagykiterjedésű bazalttakarói a mélyen fekvő öcs—taljándörögd — kapolcsi triaszdolomit alkotta medencze peremére nyúlnak le. A Kabhegy és a Királykő között a Tálodi erdő bazalttakarója adja a nagyvázsonyi fensík peremét az öcs—taljándörögd—kapolcsi medencze felé, a Kabhegy és a Dabas között a Nyires, az Olag, a Rekettyés és a Tik hegy és végül a Dabas meg a Királykő között a Bondoró a bazalthegyek.
