A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 179 Ezen jelenségekből alig lehet másra következtetni mint arra, hogy a cassiáni faunaelemek fokozatosan növekvő bevándorlással kerültek hozzánk, hogy tehát a mi brachiopodás meszünk, konglomorátumaink és valószínűleg még a márgás fekünek is legalább egy része (az a márgás szint, a mely eddig kizárólag cassiáni kagylót és a két cassiáni orthocerátát szolgáltatta) az itt kifejlődött átmeneti csoportban csak egy helyi jelentőségű fáczieszt képeznek. Az eddig tárgyalt csoportoknak a faunatartalom szempontjából kidomborodó vegyes karakterét kiemelik azok a következtetések is, a melyeket a balatonfelvidéki triaszfaunákkal foglalkozó szakférfiak munkáiban olvasunk. így BITTNER a veszprémi lamellibrachiatákról írt munkájában a veszprémi márgáknak közös paleontologiai jellegeken alapuló egységességét hangoztatja. 1 Ugyanezt megerősíti ama szavaival, a melyek szerint a cassiani és raibli brachiopoda faunát nem választja el egymástól élesebb sztratigrafiai határ. 2 Ugyanerre az eredményre vezetett a spongyák 3 korállok és gasztropodák tanulmányozása is. KITIL úr kimutatja, hogy a veszprémi márga 117 gasztropodájából csak 15 a raibli, a többi legnagyobbrészben cassiani, kis részben esinó sőt marmolatakoru is. 4 PAPP úr egyrészt megállapítja, hogy a veszprémi márgák egyes korálljai lemennek "a jwengeni rétegekig, másrészt meg azt emeli ki, hogy a bakonyi korállfauna nem mutatja azt az éles határt a raibli időszak végén, mint az Alpok koráll faunája. 5 Végül FRECH úr is mondja, hogy a jeruzsálemhegyi raibli rétegekben felső cassiani zona fajai uralkodnak. 6 * A brachiopodás konglomerátumon túl, felfelé következő veszprémi lerakodások kőzetfácziesze szintén változékony. Mégis a legnagyobb rokonságot a Raibler-Scharte STUR-féle 7 szelvényével árulja el. A kőzetfácziesz azonosnak látszik, ellenben a faunákban jelentős különbség mutatkozik első sorban abban a körülményben, hogy a balatonfelvidéki triászból a Myophoria Kefersteini nem került elő. A veszprémi VI. szelvény ezen [é)—i)\ csoportja úgy alsó, mint felső részében meszesebb vagy dolomitosabb. Egyébként ez a csoport megfelel a balatonmenti normális szelvény h)—c) csoportjának. Ettől azonban annyiban különbözik, hogy úgy alsó, mint felső részébe jól kifejlődött meszesebb, sőt dolomitos csoportok is illeszkednek. És az alsó rész éppúgy áll sárgán málló kékes szilárd mészmárgapadokból, mint az a csoport, mely Raiblnál a reingrabeni palák egyenértékein, illetőleg a tufás 1 BITTNER: Bakonyi triaszlam. 71. 1. (Pal. Függ.) 2 BITTNER : Bakonyi triaszbrachiop. 51.1. (Pal. Függ.) 3 VINASSA : Bakonyi triaszspongiák. 20. 1. (Pal. Függ.) 4 KITTL : Bakonyi triaszgasztropodák. 42. 1. (Pal. Függ.) 5 PAPP : Bakonyi triaszkorallok. 18. 1. (Pal. Függ.) 6 FRECH : Pótjegyzetek a bakonyi triász cefalop. 27. 1. (Pal Függ.) * FRECH úr a fentemlített sorokkal kapcsolatban még azt is írja, hogy a magasabb szintekben a veszprémi tóri rétegekben (Physocardiás rétegekben) a cassiani fajok, csaknem egészen hiányoznak. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a Jeruzsálemhegyen a XI. szelvény (a—d) csoportjánál mélyebb márgás szintet nem ismerek ; ezen szintből pedig korall nem jött elő és az alatta fekvő dolomitokból is csak egy, de ez hasznavehetetlen példány. A Pótfüzetek 27. lapján felsorolt jeruzsálemhegyi faunát éppen a magasabb, tehát legalább is a Physocardiás márgával egyező vagy vele felülről szomszédos horizont szolgáltatta. 7 STUR : Beiträge z. Kenntniss d. geol. Verhältn. d. Umgegend v. Raibl. u. Kaltwasser. Jahrbuch d. geol. Reichsanstalt. Wien, 1868. 71. stb. 1. és I. szelvény. — Továbbá FRECH: Nachträge zur Fauna d. Muscheik. stb. 6. 1. (Pal. függ.). 12*