A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
178 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 ad és a melyből a BITTNER-féle gumós hüpflingi meszeket is idézi. 1 Minálunk ezen konglomerátumokban és a még mélyebben fekvő b) márgákban éri el a cassiani fauna szám- és alakbeli kifejlődésének a tetőpontját és pedig emitt mint kagylós, a konglomerátumokban pedig mint brachiopodás fácziesz. A cserháti konglomerátumok a balatonmenti zónában is megvannak (c) csoport) és ugyancsak cassiani brachiopodákat tartalmaznak. Megjegyzem, hogy Felsőörs és Nosztori-völgy között ezen konglomerátumokat is dolomitok helyettesítik. A brachiopodás konglomerátumokon Veszprémnél vékonyabb mészrétegekkel gyakorta váltakozó, a balatonmenti zónában pedig tisztább márgacsoport áll, a mely a Halobia rugósa és Carnites floridus mellett (veszprémi Alsóerdő) még mindig tartalmaz cassiani elemeket is, de már a raibliak kerülnek túlsúlyba. A veszprémi VI. szelvényben ezen csoportba a város nyugati részében már a hatalmasan kifejlődött raibli dolomitnak végnyúlványa illeszkedik, a melynek alapja körülbelül a magasabb és uralkodóan kifejlődött raibli faunával telt lerakodásoknak és az inkább kevert faunájú alsóbbaknak a közös határát jelzi A balatonmelléki zónában ezen dolomitos nívó hiányzik és a vegyes faunájú márgás fácziesz folytatódik tovább felfelé is. A Déli-Alpoknak ugyanazonos korú lerakodásaiban szintén észrevesszük a mieinkkel rokon vonásokat. így elsősorban a mi a mélyebb szakaszokat illeti, magánál Sct.-Cassiánnál, a hol a wengeni palák felett agyagos, márgás és közbeékelődő mészkőrétegekből álló csoport fekszik, a melyben crinoida nyelek és cidaris tüskék szintén mutatkoznak. Ennek a szintnek sztratigrafiai szempontból tehát a mi füredi meszünk felelne meg. Ámde ez csak a STUR-féle megfigyeléssel látszik egyezni, a ki ezt a csoportot a Halobia rugósa tartalmú reingrabeni pala egyenértékének tartja, 2 míg ZITTEL csak cassiani (stuores-zóna) faunatartalmat állapít meg benne. 3 Tovább felfelé egy tufás konglomerátum (RICHTHOFEN degenerált tufája) következik, a melybe a márgás és meszes fekücsoport fokozatosan megy át. Maga a konglomerátum mindkét szerző szerint, már vegyes faunát tartalmaz, a melyet különösen a raibli Pachycardia rugósa tömeges fellépése jellemez. A balatonmelléken mint tudjuk, a füredi mészkő felfelé egy lágyabb márgás csoporttá s az utóbbi ugyancsak felfelé és szintén fokozatosan pados mészkővé, majd végül egy szívós mészkonglomerátummá fejlődik ki. Ugyanezt tapasztaltuk Veszprémnél is avval a különbséggel, hogy itt a füredi mész nem került felszínre, hanem a rétegsor csak a füredi mészkő fedőjében álló lágyabb és homokos márgákkal veszi kezdetét. Ezen márgák úgy a balatonmelléken, mint Veszprémnél teljesen egyező raibli és cassiani elemekből összetett faunát tartalmaznak, tehát azonosságukhoz kétség nem férhet. Abban tehát mind a két zóna egyezik, hogy a raibli és cassiani fajok mindjárt a wengeni tridentinus mész felett lépnek fel, sőt már benne is s így Veszprémnél még az a körülmény is nyer jelentőséget, hogy a cassiani fajok felfelé a konglomerátumokig szaporodnak annyira, hogy maguk a pados meszek és a rajtuk fekvő konglomerátumok az itt talált egy-két raibli czefalopodától eltekintve, már csaknem tiszta cassiáni faunát szolgáltatnak, míg ugyanekkor a raibli alakok száma szinte a minimumra zsugorodik össze. 1 Lethaea u. o. 323. 1. 2 D. STUR. : Eine Excursion in der Umgegend v. St. Cassian; Jahrb. d. geol Reichsanst. 1868. és Geologie der Steiermark. 269 1. 3 ZITTEL : Über Weng. St. Cass. u. Raibier Sch. 348. 1.
