A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

177 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 brachiopodás konglomeráttá fejlődő alsó pados mészkő és a felsőé a megalodusos dolomit. Ezeket a meszes csoportokat elválasztó két márgás csoport (különösen a felső) sokkal hatalmasabban fejlődik lei, mint a meszes csoportok. FRECH ezen szelvény d)—li) tagjait a Raibier Scharte szelvényével párhuzamosítja olyképen, hogy a d) tagban, vagyis az alsó márgás csoportban a felső cassiani (Seeland-Alpe) rétegek jelenlétét, a magasabb tagokban pedig a raibli-tóri csoport egyenértékeit állapítja meg.

1 Veszprémnél több tekintetben eltérő viszonyokat találunk, a mennyiben a veszprémi és veszprémvidéki lerakodások eltérő körülmények között képződnek ki. Azt már ezen szakasz bevezető részében említettem, hogy különbség van a felső márgacsoportnak északi és keleti, tehát veszprémvidéki, és a déli meg nyugati, azaz balatonmenti kifejlődése között. A különbség, mint tudjuk, abban nyilatkozik meg, hogy amott a dolomitos fácziesz az uralkodó, míg a márgás alárendelt, emiatt pedig a márgás fácziesz vergődik túlsúlyra, míg a meszes és kivált a dolomitos csaknem teljesen háttérbe szorul. Ha ezeket a fáczieszeket geográfiái elterjedésöknek megfelelőleg zónákra akarnók osztani, úgy itt két zóna válnék ki: egy északi, a veszprémi és egy déli, a balatonmenti. Amaz inkább pelagikus, emez inkább litorális képződmény, bár a mint tudjuk, éppen Veszprém környéke az a hely, a hol ezen kétféle fácziesz között a legtöbb átmenet mutatkozik. Ezek a körülmények arra engednek következtetni, hogy itt az egykori triasztenger délfelé érte a közelebbi partot. Az Északi-Előalpokban a parti homokos zónák ellenkezőleg délnek, a magas hegyi régiók felé mennek át finomabb klasztikus anyagból álló palákba s így fejlődik ki fokozatosan a homokos lunzi fáczieszből a márgásabb reingrábeni fácziesz, g melyben a homok úgymint Veszprémnél, csak jelentéktelen betelepedéseket képez. Nálunk például a legmélyebb (VI. a—b) csoport, — az, a melyet a balatonmenti normális szelvényben d-vel jelöltem, márgás, kissé homokos és finoman csillámos palákat képez, a melyeknek felületét számtalan apró posidomonya, vagy talán inkább halóbia búbnak és estheria teknőcskéknek a lenyomata lepi el. A kagylócskák héja, ha meg is marad, csak átkristályosodott vagy krétaszerű hártyácskát képez. A palák közé helyenkint (KopÁCHY-major) finomszemű és rendkívül szívóssá olvasztott homokos mészkőrétegek is illeszkednek. Tehát ennek a csoportnak a kőzetfácziesze a maga homokos tartalmával az északalpesi reingrábeni és lunzi rétegek átmeneti szintjeire emlékeztet. Ezt a vonást élesíti a fosszilis tartalom is : Halobia rugósa, (.Posidomonya wengensis ? és Avicula globulus ?) Estheria Lóczyi a mélyebb szintekben, továbbá számos erinoida töredék és cidaris tüske különösen a Radiolus dorsatus gyakori előfordulása a magasabb rétegekben;

2 majd a vágóhídutezai márgák Carnites floridus-sA s az Estheria Lóczyi nagy tömegével. A VI. szelvény ezen (a—b) csoportja megfelel a balatonmenti normális szelvény d) tagjának. Ezen csoport homokos márgái felfelé Veszprémnél is messzesebb és kissé vastagabb rétegekké, majd szilárd mészkőpadokká (c) fejlődnek ki. Ezen padok tetején az ismert cserháti konglomerátumok (cj) feküsznek. Ez az utóbbi kőzetkifejlődés egyezni látszik azzal a leírással, a melyet ARTHABER a reingrábeni agyagos fácziesznek és az azonoskorú meszes és dolomitos fácziesznek érintkezési határrégiójáról 1 FRECH : Pótjegyz. a bakonyi kagylómész stb. korú faunájához. Pal. függ. 5. és folytatólagos 1. s Lethaea II. Alpine Triász, d. Meditter. Tr. 318 stb. 321. 1. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményeiül, köt. I. rész. 12