A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

167 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 mitig, mert jóformán csak a tóri faunával bíró lerakodások tartalmaznak ismét számottevő klasztikus alkatrészeket. Ismét más állapotokat találunk Veszprém keleti felében s a várostól még odább keletre Kádártáig terjeszkedő fensíkon, a mennyiben itt a karniai lerakodások zömét már csakugyan márgák és meszek alkotják. Ugyanígy vagyunk a Veszprémtől délnyugatra eső vámosi előjövetellel, a hol a karniai dolomitok fejlődése szintén visszamaradoz. Sőt még odább nyugatra, mint pl. FRECH úr füredi szelvényében ez a fácziesz az egy megalodusos dolomitot leszámítva, már nem is jelentkezik. A karniai dolomitoknak a balatonfelvidéki triász déli vonulatából való csaknem teljes hiányát különben már BÖCKH úr is felemlíti. Ezen jelenségekkel karölve jár a márgás lerakodások túlsúlyra vergődése. A Forráshegy hatalmas karniai dolomitja a Nosztori-völgy felé haladva, folyton keskenyedik és mielőtt a völgyet elérné, már ki is ékül. Képviseletében itt már meszeket és még inkább márgákat találunk. A völgyön túl délnyugatnak a karniai emeletből eltűnnek a dolomitok, csak az egy Megalodus Carinthiacus tartalmú szint marad meg többnyire dolomitos fáczieszben, különben pedig a fedőjében a fődolomitig márgásmeszek, feküjében pedig a középtriasz alsó határáig csaknem tisztán márgák feküsznek. Ilyen, tehát túlnyomóan márgás fáczieszben találjuk a karniai lerakodásokat a déli öv egész hosszában. De itt az egykori partközelséget nemcsak a klasztikus anyag szaporodása árulja el, hanem a szárazföldi detritusba temetett organikus maradványok megszaporodása is; mert a míg pl. Veszprém környékén (pl. a Jeruzsálemhegyen) a physocardiás csoport alatt a márgás anyagban növenymaradványt csak elvétve találunk, addig délen a Balaton felé a felső karniai márgalerakodások igen sok növénylenyomatot tartalmaznak, jeléül annak, hogy a Balatonfelvidék déli pereméhez közelebb esett a vegetáczióval elborított egykori szárazföld mint Veszprém környékéhez. A Balatonfelvidék keleti és nyugati területeinek ezen heteropikus képződményei tehát eltérő fizikai viszonyokat feltételeznek. Amott a part közelsége mellett a víznek nagyobbfokú mozgása, esetleg áramlása, erősebb hullámverés, gazdagabb csapadékok, talán bővizű folyótorkolatok, melyek a mekanikai lerakodmányokat gyarapítják; emitt túlnyomóan csendesebb víztömegek s ezeknek egyik részén talán szigettenger s innen a mekanikai szedimentumok és a messzes lecsapódások feltűnően gyakori váltakozása, — a másikon pedig szublitorális medenczék, a melyekbe már jóval kevesebb klasztikus anyag kerül és ez is csak ritka időközökben. Legalább ilyenféle természeti viszonyok feltételezése tolul előtérbe, ha területünkön a karniai szedimentumok nagyfokú változatosságát szemügyre vesszük. A szűkebb határok közt érvényesülő és gyakori kőzetfácziesz változás szintere, mint emiitettem a leírt terület keleti része és még inkább Veszprém környéke. Gondoljunk csak ama szembeszökő ellentétre, a mely a veszprémi Buhim- és Aranyosvölgytől keletre eső területnek túlnyomóan márgás összetételében nyer kifejezést a nyugati területnek csaknem kizárólagosan dolomitos fáczieszével szemben. Ezt az ellentétet alig tudnám másból magyarázni, mint a szirtképződés feltételeinek nyugatfelé való hirtelen megszaporodásából. Ezek ugyanis azok a helyek, a melyeken a márgás fácziesz a szomszédos dolomitos fáczieszben vagy viszont kiékül s azért az ezen márgákkal szomszédos és velük kölcsönös kiékülésben álló dolomitjainkban egy és ugyanazon időben keletkezett fáczieszváltozatokat kell látnunk, mert hiszen