A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
168 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 e dolomitokban a márgákéval azonos faunák is rejtőznek. De bármennyire élesnek lássék is az egyes szedimentumok anyaga közötti lithologiai és eredésbeli különbség, miután területünkön a dolomit, mészkő és márga közt az átmenetek minden fokozata jelen van, lehetetlen végleg elzárkóznunk az eldolomitosodás oly folyamatának számbavétele elől, a mely ezen átmeneteket nemcsak a lerakodás idején, hanem utólag is létrehozhatta. És éppen nem lenne erre okunk itt a mi területünket tekintve, a hol úgy a lerakodások minőségében, mind a faunák biologiai sajátosságaiban a parti és szírtmelléki, tehát változó mélységű és közbe-közbe többé kevésbbé sztagnáló vizek életének minden jelenségeit és így az ily vizekben tartósan lefolyó kémiai változások várható eredményeit is mind megtaláljuk. Érdekesek végül azon esetek is, midőn a tiszta mészkő hirtelen megy át dolomitba, a nélkül mégis, hogy a kétféle anyag élesen elválnék egymástól. Az ily esetek legszebb példáit találjuk a hajmáskéri Őrhegy és a Sólyi-fenyves tridentinus és füredi meszében. Itt ezen kőzetekből kézi példányokat is kaphatunk, a melyeknek egyik fele még tiszta tömör mész, míg a másik fele már finoman szemecskés, jellegzetes dolomit. Vagy pl. a cserhalompusztai decurtata zóna felső brachiopodákban gazdag szintjében, a mely megint horizontális irányban jelenik meg, hol mint szürke mészkő, hol pedig mint ugyanolyan színű dolomit, daczára annak, hogy mindakétféle kőzetanyag egy és ugyanazon rétegnek az alkatrésze. Ezen eseteknél is felvetődhetik az utólagos eldolomitosodás kérdése, a mely, mint talán maga a dolomitképződés kérdése általában, még mindig több-kevesebb tisztázásra szorul. A fácziesz gyors és elég gyakori változását közvetetlenül vagy közvetve előidéző ezen körülményekhez társultak még az időközi diszlokácziók is, a melyeket gyakoribb fenékingadózások eredményezhettek. Ilyen diszlokácziók kivált a raibli időszakban folyhattak le, a mint azt a raibli dolomitnak helyenkint mutatkozó — bár csak kis méretű - diszkordáns helyzete (Pribékkert, Nagyvári-udvar, Benedekhegy, Gulyadomb) bizonyítani látszik. Hasonló jelenségekre hivatkozhatunk különben az Alpokból is, a hol a raibli dolomitok határán hasonló talaj ingadozások lefolyását lehetett megállapítani. Vegyük most az egyes korszakokra eső lerakódásokat közelebbről szemügyre s állapítsuk meg alpesi vonatkozásaikat. Paleozoikum? A litéri törési völgyület déli szegélyén egy kicsinyke folton fillites agyagpala diabasz intruziókkal. LÓCZY 1907-ben fedezte fel. Diasz. A balatonmenti törésvonal hosszában felszínre került legmélyebb lerakódások között jelentékeny szereppel bírnak bizonyos kvarczkonglomerátok (verrucano) és vörös kvarczhomokkövek (RICHTHOFEN grödeni homokkövei). Ezeket azelőtt a triász formáczió alapjára helyezték, most azonban már általánosan, a régi Bucii-féle 1 és SUESS által 2 felelevenített felfogást osztva, a permhez sorozzák. Ilyenféle kőzetek az én területemen belül azonban csak a Litértől délnyugatra terjeszkedő löszlejtőkön mutatkoznak és itt is csak egy-két ponton, a miért is ezekkel bővebben nem is foglalkozhatom. Alsótriasz. A werfeni csoport leírásánál említettem werfeni palákat, werfeni dolomitot és a lemezes mészkövet. A werfeni csoport ilyetén szétválasztása annyiban kifogásolható, hogy a «werfeni palákon» belül is van dolomit és mészkő, csakhogy itt oly csekély méretek közt fejlődik ki, hogy azt a werfeni csoport felső dolomitjával 1 Mineral. Taschenbuch. 1824. 8 Sitzungsbcr. d. Akad. Wien. LVII./l. 230. 1.
