A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása

9 A bakonyi felső triász képviselőit HAUER azokban a hatalmas dolomitokban keresi, a melyek a Bakonyban az imént felsorolt alsó triaszkorú rétegek fedőjében mutatkoznak. És miután alsó szakaszukban az esino mész faunáját véli felismerni, e szakaszt esino korúnak tartja, míg a felső szakaszt a benne talált dachstein bivalva után már a rhaetiai emelethez veszi. Köztük a határt — a mint ő maga is kiemeli — csak önkényesen lehetett kijelölni; mert az elválasztó tag gyanánt szereplő raibli rétegeket a Bakonyból nem ismerte.

1 Ha a későbbi bakonyi kutatások — a mint látni fogjuk — HAUER-nek ezen nézeteit bizonyos mértékben meg is változtatták, az mégis kétségtelen, hogy tanulmányával a bakonyi triasznak az alpesivel egyező tagozódását egész határozottan kimutatta. Magának a verrucanónak és a werfeni paláknak a balatonmenti hegységben való elterjedéséről és tagozódásáról PAUL ad számot ugyancsak a wieni földtani intézet 1861—2-iki évkönyvében.'

2 A mint már említettem, PAUL volt az, a ki a triász ezen tagjainak a balatonmenti hegységben való megismétlődését is kimutatta. PAUL ezen másodlagos feltörés irányát is jelzi Szentkirályszabadjánál, továbbá Hidegkútnál és Tótvázsonynál. A feltörés pontos térképezését, valamint jelentőségét a hegység tektonikájában azonban BÖCKH eszközli és fejti ki és azt «literi hasadéknak» nevezi el.

3 PAUL a bakonyi tarkahomokkő képletet 3 tagra bontja szét. Legalsónak veszi a verrucanót, fölötte települőnek egy csillámdús vörös homokkövet és legfelsőnek a „tulajdonképeni werfeni palákat változó petrografiai kifejlődésben". Azt is említi, hogy a rétegek váltva települnek egy dolomittal s hogy az egész képlet (felfelé tiszta dolomitba megy át. Végül felhívja figyelmünket Hidegkútra, mint a werfeni kövületek igen gazdag termőhelyére, a hol a közelmúltban magam is szép faunát gyűjtöttem össze.

4 PAUL dolgozza fel végre a Bakony fiatalabb mezozóoskorú lerakodásait is.

5 A dachsteinmeszet és a vele szorosan összefüggd fődolomitot illetőleg megállapítja, hogy azok a Vértes felől húzódnak át a Bakonyba ; valamint azt is említi, hogy Esztergál és a perei Pusztaberek között ezen vonulatból egy északnak forduló ellenág szakad ki, a melynek rétegei a főággal ellentétben délkeletnek hajlanak s így a két szinklinále közé egy medence mélyed, a melyet fiatalabbkorú kőzetek töltenek ki, s a melyet a benne fekvő Zircz község után «zirczi medencének» nevez el. A liasz és júra meszek — a mint mondja — a medence szélein húzódnak szegély alakjában és pedig az északi szárnyban Németbányáig, a déliben Urkutig. Nyugot felől a két község között a medence nyitott. A liaszban 3 tagot talált képviselve: 1. a foltos márgákat. 2. az adnethi meszet és 3. a hierlatz rétegeket; a jurában pedig a barna és a fehér jurát. A bakonyi krétáról, mint említettem szintén HAUER számolt be. A harmadkorú képződmények, valamint a Bakony eruptiv kőzetei STÄCHE 1 Jahrb. 1861—2. Verhandl. 166. 1. 2 U. o. Verh. 205. 1. 3 BÖCKH J : A Bakony déli részének földtani viszonyai. I. 33. 1. 4 A Balatcn tudományos tanulmányozásának eredményei. Paleontologiai függelék, BITTNER : Bakonyi triaszlamellibr. 77. 1. 5 Jahrb. 1861—2. Verhandl. 226. 1.