A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
10 felvételi munkálatainak keretébe esnek 1 és szintén gazdag tagozódásról és a juránál jóval nagyobb elterjedésről tanúskodnak. STÄCHE az északi Bakony eocenjével s különösen annak északi szárnyával foglalkozik. Általában azt tapasztalja, hogy ezen emelet rétegei majdnem vízszintes, vagy csak igen gyengén hajolt település mellett helyezkednek el diszkordánsan, hol a felső triász meszeire és dolomitjaira, hol pedig a krétára. Megkülönböztet alsó, felső és középső eocent. A különbséget köztük úgy petrografiai, mint faunisztikai adatokkal igazolja. A bakonyi neogenből STÄCHE 1. lajta meszet, 2. ceritium meszet és 3. édesvízi meszeket említ, a mely utóbbiak szerinte egy hasadékba helyezkednek el, a mely az egész hegységben körülbelül az alsó és felső triász határán húzódik végig. Korukat illetőleg oda nyilatkozik, hogy a congeria képződménynél idősebbek és a cerithium mésznél fiatalabbak. Ugyancsak STÄCHE foglalkozott még a bakonyi bazaltokkal is. 2 Elterjedésük főirányát SE - NW-ban állapította meg, a mely irány összeesik a Bakony jellemző harántrepedéseinek irányával. 3 A bazalt felszínre tódulásának idejét illetőleg bizonyosnak tartja, hogy a szilárd bazaltok főtömege idősebb az eruptivus centrumok mellett előjövő bazalttufáknál és idősebb egyszersmind a Vivipara Sadleri Partsch sp. tartalmú középpontusi rétegeknél. Ellenben a tufákról, valamint a rajtok keresztül tört fiatalabb bazaltokról úgy véli, hogy ezek a Congeria balatonica, Vivipara Sadleri st. tartalmú lerakodásoknál fiatalabbak. * A wieni geologusok ezen érdemes munkálkodása döntő befolyást gyakorolt a bakonyi geologia további fejlődésére is, a mennyiben a már megszerkesztett geologiai vázlatkép biztos irányításul szolgálhatott a további részletes tanulmányozás számára. Es ez nem is késett soká, mert a Bakonyban végzett munka tanulságos eredménye arra bírta rá a m. kir. földtani intézetet, hogy hegységünket a tervbe vett országos felvételek munkarendjében a legelső helyek egyikére illeszsze. Ezen felvételek 1869-ik évben veszik kezdetüket. Mielőtt azonban lefolyásuknak és eredményeiknek ismertetésébe bocsátkoznánk, közben megemlékezve HANTKEN MIKSÁ-ról, a ki az 1866- és 1867-iki esztendőben fontos szénkutatásokat végzett a Bakonyban, 4 bővebben kell foglalkoznunk Mojsisovicsnak 1869-iki bakonyi látogatásával. MOJSISOVICS ugyanis 1869-ben közli az ő első alpesi triász tagosítását, 5 melynek kiegészítő részét képezi a még u. a. év végén az osztr. geol. intézet egyik szakülésén tartott «Biträge zur Kentniss der Cefalopodenfauna der oenischen Gruppe» czímű felolvasása." Ezen alkalomból MOJSISOVICS előadja ama tapasztalatait, a melyeket a Bakonyban BÖCKH JÁNOS vezetése alatt szerzett. BÖCKH t. i ugyanakkor a magyar kir. földtani intézet megbízásából a Balatonfelvidék részletes felvételeivel már foglalatoskodott. 1 Jahrb. 1861—2. XII. 124., 125. és 210. 1. 2 Jahrb. d. geol. Reichsanst. Wien. 1862. 148. 1. 3 Erre vonatkozólag 1. még K. PETERS : Über d. Lias von Fünfkirchen ; Sitzungsber. d. Akad. Wien. XL VI/1. 244. 1. 4 A Magyarhoni Földt. Társ. munkálatai. III kt. 98. 188. 189. 1. 5 E. v. MOJSISOVICS : Über die Gliederung der oberen Triasbildungen d. südlichen Alpen; Jahrb. d. geol. Reichsanst. Wien, 1869. 91. 1. 6 Jahrb. d. geol. Reichsant. Wien. 1970. 93. 1.
