A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
127 közel fekvő márgásabb alzatra utal. A tó közelében a fődolomit hatalmas murvagödrökben van föltárva, de kövületet itt nem találtam benne. Innen nyugatfelé egy terjedelmes löszfoltot érünk, a melynek déli sarkába helyezték el a felsővárosi temetőt. Ha a temetőt északfelől megkerüljük s ha elérjük az említett s felszántott lőszfolt délnyugati határárkát, úgy ebben már márgásabb kőzeteket is fogunk találni, a melyeknek ritkásan heverő darabjait délnyugatnak a márkái országúton túl is nyomozhatjuk egészen a kiskúti Séd északi pereméig. Útunknak ama részletén, mely az országút és a veszprémi gazdasági egyesület volt szőlőtelepe közé esik több apróbb és már teljesen begyepesedett régi kőfejtőt találunk. A kőfejtők kopaszabb szélein márgás és dolomitos kőanyag mellett már tisztább mészkövekre is akadunk, a melyekben a veszprémi márgacsoport felső szakaszának a faunáját fedezzük fel. Az egyik itt gyűjtött márgásabb kődarab pl. tele van a veszprémi raibli-tóri rétegek egyik legközönségesebb brachiopodájának, a Terebratula jnlica BITTN.-nak jól felismerhető példányaival. Egy másik kőzetdarabon a Pecten incognitas BITTN. lenyomatai látszanak. Ezen hely nyugati szomszédságában ismét a fődolomit van feltárva jókora murvabányákban. A fődolomitnak és az említett kőfejtőknek helyenkint még szálban is látható rétegeit egyező településben találjuk. Hajlásúk északnyugati, 20°-kal. Ha most keletnek fordulunk ismét a város és így a fekü felé és az arra terjeszkedő dolomitokon haladva elérjük a temetőhegyi vásártér nyugati peremét, úgy a vásártéri kerítés dúczainak gödreiből kiemelt kőzetdarabokban könnyen rá fogunk ismerni ama megaladusos dolomitra a melyet a márgacsoport felső tájáról már több letárgyalt szelvényből ismertettem. A megalodus kőbelek itt is igen gyakoriak. Különösen közönségesek köztük a Megalodus carinthiacus apró kőbelei. Fekűjük felé ismét dolomitok következnek. Helyenkint szürkésfehérek majd hamúszürkék, majd ismét sárgásbarnák. Helylyel-közzel a kőzet márgásabb külsejű, de rossz kövületet átmetszeken kívül használható fossziliát nem szolgáltatott. Csak már a város területén kezd a kőzet változni különösen szerkezetében, amennyiben a feljebb még morzsalékos és elég jól rétegezett dolomitok itt már szívós szirtek alakjában lépnek fel és anyaguk általában sötétesszürke, lilaszínű foltokkal tarkázottá lesz, tehát olyan mint a várhegyi fekűdolomitoké. De még abban is egyeznek emezekkel, hogy hasonló faunisztikus vonásokat is viselnek magukon, mert a Spirigera quadriplecta és Koninckinidaágyak bennök sem ritkaságok. Ezeket a szírtszerű dolomitokat a Temetőhegyen készült vízvezetéki árkok számos útvonalon egész szélességükben feltárták és mindenütt egyformáknak bizonyultak. Hajlásúk, a hol csak lemérhető észak és nyugat közt ingadozik 15—30°-kal. Ezen alsó szirtes dolomittömegek leterjednek egészen a Séd keskeny árteréig. Délnyugati fokuk az a szirt, a melynek ormán a .Szentlászlókápolna emelkedik. A Temetőhegy e részében a czéhházutczai sárga fossziliás márgát nem találtam meg. Valószínű, hogy itt már ezt a szintet is dolomit helyettesíti. A felsővárosi temető háta mögött terjeszkedő lőszfoltokon túl pedig a Terebratula julica tartalmú márgás mész és a megalodusos dolomit is elmarad. Határukat a fődolomit szabja meg az említett ide átfutó temetőhegyi törés hosszában. A felsővárosi temető és vele szomszédos temetőhegyi vásártér dolomitjának imént leközölt tagozódása — a mint látni fogjuk — hűségesen megismétlődik a Séd jobb oldalán emelkedő Gulyadombon is.
