A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
126 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 A Benedekhegy legészakibb fokánál a Séden átlépve a Temetőhegyen ismét dolomitot érünk, a mely felterjedve a Temetőhegy felső lapos részére, tágas fensikká szélesedik. Ezt a terjedelmes dolomitplatót a veszprémiek Jutási nagymező, Jutasi-legelő vagy Szamárlegelő néven ismerik. A fensík dolomitjának anyaga hol pados, hol murvás, hol szürkés, hol sárga, úgy hogy folyton változó lithologiai karaktere semmiféle irányban nem tájékoztat és így ismét csak mesterséges felárkolásokra kellett támaszkodni, hogy hovatartozásáról valamelyes fogalmat szerezhessünk. Kezdjük mindjárt a Benedekhegy aljában. A benedekhegyi Séd felé levezető Czéhházutca (most Eejérváry Józsefutcza) déli sarkán egy ilyen kis árokban sárga, homokos márgát találtam, a mely épp úgy közbeilleszkedik a dolomitok közé, mint a hozzá hasonló márgafekvet a várhegyi tűztorony alján. Hasonló kis bivalva lenyomatok is fedik, mint a várhegyit, sőt egy brachiopoda-héj darabkát (alighanem Terebratula tricostata nagyobb teknőjének az alsó peremét) is találtam benne. Ez magában véve kevés lenne ezen két márga egyenértékének a megállapítására, mert az említett brachiopoda töredék nem számít; de a bivalva apróságok sem, mert ilyen lenyomatok a veszprémi márgák több más szintjében is találhatók. Az azonban, hogy itt a márga alatt fekvő dolomitban épp úgy minta Várhegy alján, cassiáni brachiopodák is előfordulnak (Koninckina Leonhard!, Spirigera quadriplecta stb.), már nyomósabb bizonyíték a mellett, hogv a kérdéses márga csakugyan azt a szintet jelzi, mint a tűztoronyaljai. Ugyanezt látszik erősíteni még az a negativ bizonyíték is, hogy ezen márgás szint felett a Koninckina Leonhardi-t már sem itt, sem másutt nem találtam. A felárkolt márga fedőjében álló dolomiton már épület emelkedik és csak az épület pinczéjében férkőzhetnénk hozzá közelebb. Itt azonban elég vastag kavicslerakódás fekszik rajta s így fosszilis tartalmáról mit sem tudok mondani. Annyi bizonyos, hogy odább északnak a fedő fölé is mindenütt dolomitokon rójuk az utczákat, de ezek már mindenképen a fődolomit kőzettani képét mutatják. Ez a körülmény az erre átváltó temetőhegyi töréssel (7—7) látszik összefüggni, a mely a kérdéses ezéhházutezai raibli dolomitokat, mindjárt az utcza elején ferdén elmetszi s melléjök azokat a papvásártéri dolomitokat juttatja, a melyek az Aranyosvölgy nyugati párkányzatáról állandó NNE— SSW. csapással egészen idáig terjeszkednek, a melyek tehát a VII. szelvény fődolomitjának folytatódása gyanánt jelentkeznek. A márga feküjébe eső dolomitok, a mint látni fogjuk, átnyúlnak a Temetőhegy nyugati felére is és itt is mindenütt úgy kőzet- mint kövülettani jellemvonásaikat mindenkor híven visszatükrőztetik, sőt a Miatyánk- és Miklósutcza összeszögelésénél a czéhházutcai márga alá helyezkedő dolomitok tömegét egyes márgás és meszes gumók is tarkítják, annyira, hogy már első megtekintésüknél is a cserháti konglomerátumok jutnak eszünkbe. Forduljunk most észak felé és vizsgáljuk meg közelebbről a temetőhegyi viszonyokat, valamint e városrész külső szabad környékét is egészen a kiskúti Séd vonaláig (1. a XII szelvényt). A Czéhházutcza (Fejérváry Józsefutcza) és a Csordautcza (Szentistvánutcza) köze behorpadt terület, a melyet lösz és kulturföld tölt ki, tehát tektonikájához hozzá nem férhetünk. A horpadás felhúzódik a város széléig, a hol a talaj felszíne a Jutasilegelő platójával olvad össze. Itt egy kisebb tócsát is találunk, a melynek ágya dolomitba mélyed s hogy mégis állandóan van vize, az kétségtelenül a felszínhez igen
