A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
1 2 Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. oly fontos kutatásoknak tudományos eredményei, a melyekről HAUER és két munkatársa a vvieni földtani intézetnek 1861. és 1862-iki év folyamán tartott szakülésein számoltak be, 1 röviden a következők : HAUER FERENCZ — a mint ezen szakasz bevezető soraiban már fel is említettem — elsősorban kiemeli ama nagyfokú megegyezést, a mely egyfelől a KeletiAlpokban és másfelől a Bakonyhegységben egyes geologiai formációk kiképződésének minőségében megnyilatkozik, tekintve úgy a hegyek formáit, mint az azokat alkotó kőzetek petrografiai és paleontologiai karakterét. Ezzel kapcsolatosan kimutatja egyszersmind a különbségeket is, a melyek a két hegység geologiai alkatában észlelhetők. Ez utóbbiak közé veszi a paleozóos csoport képviselőinek a Bakonyból való teljes hiányát, amit onnan magyarázhatunk, hogy a balatonmelléki hegységben is képviselt verrucanónak a diaszformációhoz való tartozása akkoriban még kétségesnek tartatott. Részletesen beszámol továbbá a bakonyi triászról 2 és krétáról. 3 A triaszformációnak 4 tagját különbözteti meg : 1. a verrucanót és werfeni rétegeket, 2. a guttensteini meszet, 3. a virglória meszet és 4. az esino dolomitot. Egyszersmind jelzi ezen formácziók elterjedési főirányát is. Felemlíti, hogy a verrucano és werfeni palák a hegység belsejében is több helyen feltörnek; de hogy ezek, valamint az egész általa megállapított triaszkorú kőzetöv a hegység hosszanti tengelye mentében megismétlődnek, azt — a mint alább látni fogjuk — kétségen kívül PAUL állapítja meg. HAUER az alsó triász azon kőzeteit, a melyek az öskű— veszprém — nagyvázsonyi út és a Balaton között délnyugatnak húzódó triaszkorú zónát alkotják, a maguk összeségében az 1. és 2. csoporthoz, azaz a verrucano— werfeni rétegekhez és a guttensteini meszekhez számítja. Említ ugyan, különösen Nagyvázsony mellől többféle változó színű mészkövet, sőt felhozza a KOVÁCS GYULA által az utóbbi helyen felfedezett cefalopoda tartalmú mészkövet is; de ezt a kőzetet sem választja el a guttensteini meszek csoportjától és csak a ZEPHAROVICH által Köveskállánál felfedezett brachiopodás mészben jelöl meg egy új triaszkorú tagot, a mely szerinte az alpesi virglória mésznek felel meg. Ezen kétféle mészkőnek: a nagyvázsonyi cefalopodás és a köveskállai brachiopodás mésznek egymáshoz való helyzetét itt, a Bakonyban megállapítani nem sikerült. Ezt a kérdést az alpesi viszonyok alapján STÚR döntötte el. 1 HAUER , ha STÚR-nakezen két rétegcsoport (recoaro és reiflingi mész) viszonylagos helyzetéről mondott véleményét kétkedve fogadja is, mégis egymástól való elválasztásukat éppen a bakonyi viszonyok alapján tartja indokoltnak.* Azt azonban, hogy a werfeni palák tényleg a kagylómész (virglória mész) alatt feküsznek, a mit ZEPHAROVICH hajlandó volt már a füredi viszonyokból is következtetni s a mit azután időközben RICHTHOFEN az Alpokban ki is mutatott, 6 azt már HAUER a bakonyi viszonyokkal is igazolva látta. 7 Az itteni viszonyokból nagy valószínűséggel von következtetést továbbá arra is, hogy a guttensteini meszek, a két előbb említett rétegcsoport: a werfeni palák és a kagylómész közé helyezkednek. (U. o.) 1 Jahrb. d. geol. Reichsanst. 1861—2. XII. Verhandl. 1. és 2. füzet. s U. o. Verhandl. 2. fz. 164. 1. 3 Sitzungsber. d. Akad. d. Wissensch. Math.-naturw. Cl. XLIV/1. 631. 1. 1 Jahrb. d. geol. Reichsanst. Wien. 1865. 242. 1, és D. STUR : Geologie der Steiermark. 215. 1. 5 Sitzungsber. LI 1/1. 605. 1. és Jahrb. 1868. 15. 1. 6 Sitzungsber. XIX. 369. 1. 7 Jahrb. 1861—2. Verhandl. 165. 1.
