A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 117 i) A fedőben álló dolomit, a mely egyszersmind a szelvény zárótagja is, jól rétegzett s odább északra, tehát a magasabb szintekben éppúgy, mint a szemben emelkedő keleti lejtőben már számos megalodontát is tartalmaz íMegalodus cfr. triqueter VULF sp., M. Lóczyi HÖRN., M. Laczkói HÖRN., M. cf. complanatus GÜMB.), a melyek fődolomit voltát kétségtelenül igazolják. Ezen felső (fődolomit) az alsó a) — d) (raibli) dolomittal teljesen egyezően települ, a mennyiben dűlése ennek is WNW. 15°. E szerint itt is, mint másutt kétségtelen dolognak bizonyul, hogy a középtriasz veszprémi felső öve és a felső triász lerakódásai között diszkordancia nincsen. A VII. szelvény lerakódásainak kölcsönös helyzetéből és lithologiai természetéből még azt a tanulságot is levonhatjuk, a melyre egyébként már többször volt alkalmam rámutatni, hogy a veszprémi viszonyok megítélésénél a kőzetminőség egyáltalában nem irányadó, hogy az a legszűkebb határok között is, még pedig egy és ugyanazon sztratigrafiai szintben sokszor szinte átmenet nélkül megváltozhatik és végül, hogy a mienkhez hasonló szűk határok között a lerakodások minőségének megváltozása esetén nem következik be szükségképpen az azonoskorú szerves élet jelenségeinek a megváltozása is. f) Kertekalja. Még egy pont van a Kőképalja nevű hátságon, a hol a veszprémi márgák szintén napfényre kerültek. Ezt a helyet a hátság délnyugati lejtőjében a Kertekalja nevű házsor egyik udvarában (Nagyvári-udvar) találjuk. A márgák jól fel vannak tárva fejtés útján. Északkeletnek dőlnek 20°-kal s föléjök a Kőképalja déli hajlásait elborító kavicstakaró helyezkedik. Fekűjök felé a Sédparton dolomitok helyezkednek el, szemben a Benedekhegy keleti falzatával. BÖCKH J. is megemlékszik róluk (i. m. 130. 1.), de hovatartozásuk kérdését függőben hagyja, míg a márgákat a pribékkertiekkel hozza vonatkozásba s egykorúságuk mellett nyilatkozik. Zárványul a márgákból csak két kis pectent említ, a dolomitból semmit. Tény az, hogy ezen kibukkanás fossziliákban rendkívül szegény, mindamellett a márgák egyes morzsalékosabb részleteiben fel lehet ismerni egynéhány, a veszprémi márgacsoportban másutt is honos alakot. Ilyenek a Cidaris tíuchi MSTR., Rhynchonella Arpadica BITTN., Anlacothyris Zirlensis WÖHRM., Tliecospira sp. ind. Ellenben a dolomitból már magam sem ismerek semmiféle szerves zárványt. Annak eldöntésére tehát, hogv a márga-e a fiatalabb lerakódás, avagy a dolomit, ez a hely nem látszik alkalmasnak. De ha a pribékkerti előjövetellel vetjük egybe, úgy inkább a márgákat kell tartanunk fedőkőzetnek s a dolomitot a pribékkerti fekűdolomittal egykorú képződménynek. A diszlokáczió síkja, a melynek mentén a fedőmárgák a fekűdolomitról lecsúszhattak, itt is jól látható. A Kőképalja hosszában szerzett tapasztalatokból kiviláglik, hogy a VI. szelvényben (1. tábla 1. ábrája) feltagolt felső márgacsoport d) és l) dolomitbetelepülése a Kőképalján is megvan, sőt itt mindegyikük, de kivált a d)-ve 1 jelzett rész jóval vastagabb is, mint amott. Ez a nevezetes jelenség, a melyet BÖCKH J. is megfigyelt, midőn találóan mondja, hogy a veszprémi márgát vastagsága nyugat felé gyorsan csökken (i. m. 131. í
