A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása. 120 Továbbá: „e márgákban a Tracliyceras Attila MOJS. számos példányban fordul elő, valamint csekélyebb mérvben a Tr. cf. Archealus LBK. és rosszul megtartott bivalvák". Azután azt is említi, hogy a márgákat szürke dolomit is fedi, mely utóbbinak felső része az alsóra csekélyebb diszkordanciával fekszik rá. A másik pontról azt jegyzi meg, hogy az az előbbitől északra fekszik, a hol a márgák ismét kibukkannak s hogy a márgákat itt is dolomit fedi. Végül, hogy „innen északra azon vörösesszínű dolomit kezdődik, a melyet már a keleti lejtőből ismerünk és már a fődolomithoz tartozik" (i. m. 130. 1.). A márgák ezen utóbbi kibukkanását a VII. szelvény (1. az I. tábla 2. ábráját) ismerteti. A „pribékkerti" kibukkanás BöCKH-adta jellemzéséhez magam részéről csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy a márga fedője felé álló dolomittömeg magától a márga zömétől egy kisebb vetődési sík által van elválasztva, úgy hogy ezen diszlokáczió folytán a dolomit egészen a márga mellé csúszott le. De hogy a dolomit tényleg a márga fedőjéből való, azt az a körülmény is bizonyítja, hogy a márgát a lecsúszott dolomit alatt is megtaláljuk, a melynek egyébként is dolomitos anyaga felfelé alig észrevehető átmenetekkel magába a fedődolomitba megy át. Ezen dolomit ama hatalmas raibli dolomitoknak a csoportjából való, a melyek odább nyugat felé hirtelen megvastagodva a Gulyadombon érik el kifejlődésüknek tetőpontját s a hol azok már csaknem az egész veszprémi márgacsoportot helyettesítik. Azonban megjegyzem még azt is, hogy a pribékkerti márga fekűjében is van dolomit s hogy így a márga maga is csak egy megvékonyodott közbetelepülést képez ezen dolomitok tömegében.* A pribékkerti dolomitokban szabadszemmel felismerhető szerves zárványt nem találtam; ellenben a belőlük készített csíszolatokban nulliporák mutatkoznak. A márga anyaga szintén kissé dolomitos és az egyes rétegek hasadáslapjain számos fosszilialenyomat fordul elő. Innen gyűjtöttem a következő faunát: Spiriferina fortis BITTN. Waldheimia (Anlacoth.) praepulchella FRECH. Avicula Hofmanni BITTN. s P. Halohia rugósa HAU. Anoplophora Torreana FRECH Pecten veszprérniensis BITTN. „ transdanuhialis BITTN. Lima cancellata BITTN. Gervilleia angusta GOLDF. „ angulatata MSTR. Mysidioptera baconica BITTN. „ Laczkói BITTN. Nucula cfr. expansa WISSM. Myophoria inaequicostata KLPST. ? Pleuromya ambigua BITTN. Kokenella sp. ind. Euomphalus n. f. indet. Naticopsis sp. Nautilus sp. ind. Temnocheilos (Foordiceras) cfr. Breunneri HAU . sp. Protrachyceras Attila MOJS. „ cf. Attila MOJS. Tracliyceras (Protr.) Attila var. robusta MOJS. Protrachyceras A. baconicum MOJS. „ sp. ind. Tracliyceras sp. „ sp. ind. Sirenites sp. * Erre utal BÖCKH úr is (i. h. 131. 1.), midőn mondja, hogy kétségen kívüli dolog, hogy nyugatra a veszprémi márga vastagsága gyorsan csökken, úgy hogy a Benedekhegyen ez már csak pár hüvelyknyi".
