A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája, Geologiai, petrografiai, mineralogiai és ásványchemiai függelék (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Laczkó Dezső: Veszprém városának és tágabb környékének geologiai leírása
113 eg Márgás mészkő (Halobia rugósa, Tr achycerások, Lecanites Lóczyi, Estheria sp. ind.). eg) Sárga márga ( Cardita Pichleri, Lima austriaca stb.). /) Szürke mészkőpadok, váltakozva dolomittal (Spiriferina Bittneri, Myophoria Wöhrmanni, Cuspidaria gladius). g) Világossárga márga nucula magvakkal (Gonodott Mellingii). h) Korallmész. i) Nuculás márga. k—l) Megalodusos mész és dolomit. m) Májsárga és szürke kalcziteres meszek. Fedő: n) fődolomit. A VI. szelvény (1. tábla 1. ábrája) felsorolt rétegcsoportjaiból gyűjtött faunák legfeltűnőbb vonása a sct.-cassiani és raibli alakok nagy számának együttes előfordulása. Ezen vonás leginkább a szelvény alsó szakaszában (a— eg) domborodik ki élesen s ezáltal ez a szakasz, de különösen a c)-vel jelzett csoport a Seiser-Alpenak szintén a faunakeveredés révén híressé lett pachycardiás tufáival lép a legközelebbi vonatkozásba. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy itt a típusos cassiani alakok (mint a Koninckina Leonhardi, Koninckella triadica, Rliynchoneila linguiigera, Nucula strigilata, Palaeoneilo aff. epraeacutae, Limea mangineplicata, L. cf. Protei, Avicula arcoidea, Delphimilopsis binodosa, Otlioceras elegáns, O. cf. subellipticum stb.) éppen a legjellegzetesebb raibli alakokkal (Halobia rugósa, Cuspidaria alpis civisae, C. gladius, Carnites fioridus stb) keverednek, úgy nemcsak a pachycardiás tufák paleontologiai karakterét látjuk még erősebben kidomborodni, hanem egyszersmind azt is, hogy itt a sct.-cassiani és raibli faunák közé élesebb sztratigrafiai határt vonni nem lehet. Jelentős sztratigrafiai szintnek kínálkozik a megalodusos mész és dolomit, ám a fedőjében álló csoportról itt a kedvezőtlen feltárás miatt mit sem tudok mondani. De ha azt a vasútmenti szelvényekre vonatkoztatjuk, úgy arra kell következtetnünk, hogy ezen szelvény m) tagjának helyére a vasútmenti szelvények felső, márgásmeszes szakaszai illeszkednek. Sőt miután a megalodusos dolomit nagy vastagsága feltűnő jelenség, úgy egyáltalában nem lehetetlen, hogy már ezen dolomit felső és eddig fosszilianélkülinek bizonyult szakasza is (az m) taggal együtt) a tóri alakokkal bővült raibli faunát tartalmazó lerakodások helyén áll. e) Kökép alj a. Térjünk most át a Séd, ill. Aranyosvölgy szemközt fekvő nyugati lejtőjére. Ez éppúgy, mint a keleti lejtő, egy észak-déli irányban hosszant elnyúló hegyoldal, a mely a mai Sédmedret preformáló törésnek a másik széle. Keleti lejtésénél fogva, a szél árnyékban, jóval kopottabb és így menedékesebb is, mint amaz. Innen van, hogv eltekintve a legészakibb szakaszától, csaknem egész terjedelmében elég vastag lösztakaró fedi; déli sarkán pedig kavics is borul reá. Két ponton azonban az altalaját összetevő kőzetek mégis kibukkannak. Mind a két pontot már BÖCKH úr is ismerte. 1. Pribékkert. A délibb pontot egy kis kőbánya jelzi s ott van, a hol a Méhesutcza hosszában terjeszkedő, ú. n. Pribékkert (régebben Bezerédj-kert) északkeleti sarkát éri. Magát a kőfejtőt, mint termőhelyet „Pribékkerti kőfejtő" néven közlöm. Erről BÖCKH J. azt írja, hogy benne szürke vagy kékes, levegőn sárgás, igen szilárd, vízhatlan márgák töretnek, a melyek a levegőn csupa darabokra hullanak szét. a Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt I. rész. 3
