Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
380 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 dásának régibb idejében uralkodtak s hogy ezen viszonyok megszűnte után a congeriaemelet lerakodásait ismét rendesen képviselt alakjukban látjuk fellépni.» 1 Mert az én megfigyelésem szerint az édesvízi mészkő a Balaton-felvidék kerületén a legalsó pannoniai-pontusi szinttől a legfelsőbbig, sőt még a pleisztoczénkori lerakodásokig is agyag- és homokkőlerakodásokkal váltakozik. VITÁLIS ISTVÁN magyarázatát a diszlokácziókat és ismételt vízszíningadozásokat feltételező terraszlépcsőkkel és az édesvízi mészkövek posztvulkánikus természetével el nem fogadhatom. A levantei emelet jelenlétét sem látom teljesen bebizonyítottnak az egyetlen levantei korú Vivipani Fuchsi BRUS. és a vele rokon convex Viviparák tanúságával. Közvetlenül a bazalt alatti édesvízi mészkő a Tálodi erdőben temérdek Helix (Tacliea) cfr. baconicns HALAV. társaságában a Dreissensia cfr. serbica BRUS. maradványait is tartalmazza; az utóbbi faj a legmagasabb ponnoniai-pontusi szintet jellemzi. A Tálódi-erdő eme lelőhelyén az édesvízi mészkő ugyanabban a magassági színben fekszik, mint Mencshelyen, ahol KORMOS TIVADAR az édesvízi mészkövet faunája alapján pleisztoczénkorúnak ítélte. 2 A Tálódi erdő fensíkjának nyugati ereszkedőjén, valamint a Kapolcs, Nagyvázsony és Öcs körül elterülő édesvízi mészkövek problémájának végleges megoldásához ezutáni vizsgálódások még nagyon is óhajtandók. A tihanyi gejzirkúpokat, VITÁLIS ISTVÁN barátomtól eltérőleg, én az imént érintett fossziliás réteges édesvízi mészkövektől különnemű képződményeknek : valóságos thermális forráskűpoknak tartom; míg az imént leírt édesvízi mészkövek az én szememben partszéli mocsaras síkokon szétömlő, viszonylag hideg, meszes, szivárgó vizek termékei. A Kállai medencze. Salföldtől Kékkúton, Kisfaludon, Szentbékáiián át a Zánkai útmagaslatig és innét visszakanyarodva a zánkai Kishegyestül bazaltbreccsája alatt Köveskállán át Kisapátiig fehér és sárga, helylyel-közzel aprókavicsos homoklerakodás veszi körül a sziklásfenekű 137 m. t. sz. f magasságban elterülő és a Kornyi-tavat magában foglaló Kállai medenczét, 3 amelyből a Burnoti patak Kisörs alatt, Rendes és az Ábrahámi szőlők között, vezeti le a vizet a Balatonba. Ebben a homokban viztiszta kvarcz uralkodik, ezenkívül csak nagyon gyéren van benne néhány ritkább ásványszem; azonban köles- és borsónagyságú gömbölyű apró kavicsokat is tartalmaz. Néhol vasrozsdával sárgabarnára van festve a homok. Legnevezetesebb ebben az, hogy a medencze peremén: Sal föld és Köveskálla, valamint Szentbékálla körül, továbbá a medenczének Káptalantótin át a Tapolczai medencze felé nyíló összeköttetésében, Bácspusztán az útelágazás közelében és a Csobánczhegy délnyugati tövében a Papsapka-köveken sajátságos kőtenger terül el. Nagy, fantasztikus alakú, símafelületű horpadásokkal ellepett kőtömbök hevernek itt hosszú sorban (209. ábra és 20. ábra a 36. oldalon). «Mint a delelő marhacsorda, 1 I. h. 85. old. 2 I. h. 9. o. 3 Méltán Kállai medenczcnek nevezhetjük ezt a vidéket a rajta fekvő Szentbékálla, Mindszentkálla, Köveskálla községekről és régi elpusztult helységek templomromjairól, amelyekről ú. m. Töltéskálláról és Sóstókálláról hagyományok és okiratok szólnak. (Lásd : BÉKEFI RÉMIG : A Balatonvidék középkori egyházai és várai; III. köt. 3. rész.)
