Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö Akár magasabb helyről került ez a folyóvizi csiga a homokba, akár eredeti termőhelyén van, ottlétéből azt következtetem, hogy a fonyódi halmokon a levantei vagy alsó pleisztoczénkorú folyóvizi vagy patakbeli lerakodások, diszkordáns helyzetben, a pannoniai-pontusi rétegeken magasra emelkednek. Ugyanezt tapasztaltam a Balatonnak keleti környékén is, ahol a fonyódi Sándor-telepen feltárt agyagos homokkal egyező lerakodások Lithoglyphus-maradványokat tartalmaznak. Siófok, Városhidvég és Lepsény között e szerint a Balatonfelvidékről délre lenyúló lapálvnak patakjaiban a lithoglyphusok bőven éltek. A fonyódi plioczén jellegű leletekből azt következtetem, hogy a Fonyódi-hegy észak felé a Badacsony és az Örsi-hegy felé összefüggött a Balatonfelvidékkel és a Balaton egységes medrének kialakulása előtt különálló, kisebb mélyedésekbe folytak be azok a vizek, amelyekben a Vivipara Fuchsi és a Lithoglyphus fajok tanyáztak. (Lásd a 274. ábrát az 513. oldalon.) Szemes, Balatonlelle, Boglár, Balatoncsehi, Lengyeltóti, Tótgyúgy, Szőllősgyörök, Szőllőskislak között hullámos térszín terül el, amelyet a Fonyódi-hegytől a Csehi és az Ordaberek mocsaras mélyedése választ el. Ez a térszín a somogyi halmok aljától északnyugat felé lejtősödik és 140 m.-ből 120 m. t. sz. feletti átlagos magasságig esik. Vannak azonban rajta 150, sőt 170 m.-es emelkedések is. Homokos lösz borítja a Balatoncsehi körüli lejtőt, de a mocsarak peremén aprókavicsos homok van nagyobb elteriilésben a felszínen. A szőllőskislaki téglavetőben 120—130 m. t. sz. feletti magasságban a lösz alatti aprókavicsos homok Lithoglyphus-csigát tartalmaz. Boglár, Balatonlelle es Szemes közelében a Balaton feletti parton szintén a fent tüzetesen leírt 1 aprókavicsos csiga és kagylótöredékeket magában foglaló homokos réteg van a lösz alatt, a tó víztükre felett 5—6 m.-nyi magasságban, ami a Szepezden, Akaiin és Siófokon felismert alsó pleisztoczénkorú Balaton-színnek felel meg. Nyilvánvaló tehát, hogy Boglár körül a lösz lerakodása előtt a somogyi halmok felől folytak le azok a vizek, amelyekben a Lithoglyphus tanyázott, minthogy ott az aprókavicsos homok 10 — 15 méterrel magasabban fekszik és egyenletes lejtéssel terjed a Balaton felé. A mondottakból az is kiviláglik, hogy a Fonyódi-hegy és a szőlősgyöröki magaslatok között a pleisztoczénkor elején is már mélyedés volt. A kaposvári homokbánya Kelet felé a Szemes, kátrány, Túr, Mernye közti hosszú egyenes völgyidet adja a határvonalat két különböző altalajú terület között, amelyek közül a nyugatin a vékony lösz alatt homok van, míg a keletin a jóval vastagabb lösz közvetlenül a pannoniai-pontusi rétegek legfelsőbb agyagos rétegein nyugszik. Ennek a bámulatosan egyenes irányú völgyületnek, amelyben a bizonytalan vízválasztó Mocsolád közelében 180 m. t. sz. f. magasságban van, keleti szélén nem vezet út, valószínűleg a 80—100 m. magas, egyenletes, árkoktól alig tagolt magaslatok tövén sűrűn fakadó vízszivárgások miatt. Nyugat felől azonban annál több völgy, árok és vízmosás szeldeli a lejtőket. Ezekből igen sok homok jön le és törmelékkúpokat alkot, amelyeken keresztül a szekerezés hátránytól Mernyéig ugyancsak vesződséges. Legnagyobb homokterület Látrány, Visz és Túr között van, ahol valóságos 1 v. ö. a 463. oldalon mondottakkal.
