Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
409 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 Néhány újabb megfigyelés a balatonvidéki bazalthegyeken. A bazalttufáról VITÁLIS ISTVÁN bőven értekezett; az ő érdemes munkájához saját tapasztalataimból ide fűzök kiegészítő jegyzeteket. A Badacsony keleti oldalán megnyitott badacsonytomaji kőfejtő, az oszlopos tömött bazalt alatt, pannoniai-pontusi agyagon nyugvó, 7—10 m. vastag, alul finom, felül durvább, nagy kőtuskókat és bombákat tartalmazó, vízszintesen rétegzett lapillis bazalttufát tárt fel. Ennek bazaltzárványaiban, valamint magának a tufának finomhamus czementjében is bőven vannak phillipsit kristálykák. 1 A nagy badacsonyi bazaltbánya déli sarkán pedig a tufán hólyagos bazaltláva rátelepedése látszott (1912 III.). Közvetlenül a bazalttufa alatti pannoniai-pontusi agyagos homokból egy Mastodon longirostris (?) agyartöredék került elő. A Tihanyi félsziget keleti oldalán az Ekhó-dombról lerogyott erupcziós tufából gyermekkarvastagságű aragonit aglomerátum került elő, mintha valami gyökér- vagy áglenyomat üregét töltené ki (174. ábra a 340. oldalon). A bazalttufának és a bazaltnak különböző tengerszínben való elterülése is leszögzésre érdemes. A Kabhegy, a Dobosi-erdő bazalttakarója a Balatonfelvidék legmagasabb, fődolomitból álló plioczénkori fensíkjain ömlött szét. 400 m. t. sz. feletti magasságban láttam Sáska felett és Úrkűt vidékén a bazalttakaró alját, ebből a magasságból azonban délnek Nagyvázsony felé 300 m. és Monostorapáti táján 200 m. t. sz. feletti mélyedésekbe folytak le a lávaárak. Sáska felett régi völgyekbe is benyomult a láva és megpörkölte a dolomitot. A mencshelyi 399 m. magas Halomhegy bazaltbombás, salakos lávája is a nagyvázsonyi fensíknak kb. 350 m. magaslatán ül, Felsődörgicse felé azonban leér 260 m.-ig. Úrkűt vidékén a Kabhegy bazaltlávája a Macskalyuknak egyikébe belefolyt. Ezek a lyukak a numnnilites-mészkőbe mélyedő töbörök, amilyenek a Köveskepeárok és a Kövesárok közötti fensíkon is nagy számmal vannak. Az űrkűt—űjhutai mészégetőgyár felső, elhagyott kőfejtőjében a nummulites-mészkövön keresztül az alsó krétakoru kaprotina- és lithiotis-mészkőbe mélyedő töbröket tártak fel, amelyek mangánvasas czementű, csontbreccsás bazaltkonglomeráttal vannak kitöltve. A Vöröstó—Barnag közti Kőhegy, a Vöröstó és Mencshely közti fensík kis bazaltfoltja, a Vöröstó és Barnag közötti erdőhatáron tőlem fölfedezett kis bazalterupczió és vöröstói Kálváriadomb megett feltárt bazalttufa, végre a Hegyestű Zánka felett, mindmegannyi szárazföldi szubérilis képződmény, amely nem plioczénkorú, hanem triászrétegek alkotta altalajon nyugszik. Ide sorozhatok még a zánkai Kopaszhegy oldalán permi homokkőből kibukkanó bazalttufa - börczök, a szentantalfai középtriász alapon nyugvó bazaltfolt, a szentbékállai werfeni rétegeken ülő Keresztdomb és a Kerekihegy erupcziós bazalttufája, amelynek bazaltmagja is van ; ezek mind kis t. sz. feletti magasságban ülnek. Ha szintén szubérilis ömléseknek bizonyulnak, amiben alig van kétségem, akkor 150—200 m. t. sz. feletti nívóban levő elterjedésük ezeknek fiatalabb korát bizonyítja abból az időből, amikor már a pannoniai-pontusi rétegek, amelyeknek felső színlője 270—290 m. körül van, innét elpusztultak. 1 DK. LI FKA AURÉL osztálygeológus barátom volt szíves őket meghatározni.
