Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
IX. Fejezet. A neogén szisztéma
245 thamnium-vaaxsidvknyokaA talált. 1 Ezen a helyen, amelynek «Kemenezéspart» a neve, magam is többször jártam és kövületzárványok után keresgéltem, "azonban csupán sarmatiai emeletbelieket leltem, amelyeket az illető helyen sorolok fel. Keszthelyen az Andrássy-téren fúrt kút a pannoniai-pontusi rétegek alatt körülbelül 70 m.-nyire a Balaton tükre alatt érte el, nézetem szerint, a mediterrán rétegeket. Balatonföldváron az 1910-ben fúrt ártézi kútban a fúró a pannoniai-pontusi és a sarmatiai rétegek átfúrása után 181" 17 m. mélységben a Balaton régi árterének színe alatt nyomult a mediterrán rétegekbe és azok felső és alsó emeletén át 285"9 m. mélységben bukkant a kvarczos fillitből álló alaphegységre. Itt tehát a mintegy 100 m. vastagságú, mediterrán rétegek a mai tenger színe alatt vannak. Az tűnik ki ezekből az adatokból, hogy a mediterrán rétegek 76'6—180 m. tengerszín alatti nivóban a Tihany, Balatonföldvár, Szigliget, Keszthely között elterülő Balaton-fenék alatt és bizonyára jó darabig a somogyi part alatt is sarmatiai mészszel együtt a somogyi halmok belsejét alkotó pannoniai-pontusi rétegek alatt nagy kiterjedésűek. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a mediterrán rétegek három szintben veszik körül a Bakonyt. Legmélyebb elhelyezkedésük a Balaton és a somogyi halmok alatt 76'6 —180 m. között a tenger színe alatt van. A második szint Devecser, Nyirád, Sümeg, Tapolcza, Akaii, Várpalota és Őskű környékén, 180—200 m. tengerszín feletti magassággal mérhető. A harmadik legmagasabb színlő, amelyen még kétségtelen tengeri mediterrán lerakodások vannak, Városlőd, Herend, Bánd, Márkó körül 250—300 m. t. sz. f. magasságban terül el. Ez a nivó egyszersmind a veszprém—nagyvázsonyi abradált fensík színlője is, amelyet éppen ezért a mediterrán tenger lenyeső hatásának tulajdonítok. Ezeken a színlőkön fossziliákkal biztosan felismert partszéli mediterránkorú lerakodásokat vettem alapul. Nyílt kérdésnek tekintem a Nagybakony fensíkján és a Városlőd—Ajka körül elterjedő és 400 m. fölé érő nagy kavicstakarók szintezésbeli szerepét. Ezek a kavicsok és laza konglomerátok szorosan a szárazföldhöz vannak kötve, de azért a tengeri mediterrán lerakodások több littorális rétegéhez hozzácsatlakozhatnak. Ajka és Devecser között aprókavicsos meszes konglomerát agyaggal, bryozoás márgával és lajthamészkővel társul. Kolontárnál és a Csapberki puszta mellett és Bántán pecten-es és osztrigás meszes kavics nyugszik az alaphegységen. Ez az alsó kavics azonban a Nagybakony alján nem terjed messzire. Devecsernél a Téglaházi-dülőn a tengeri mediterrán durvamészen közvetlenül a sarmatiai mészkő nyugszik. Tapolcza vidékén is kavicsos mészkővel, meszes homokkővel vagy veres agyaggal (bolus) és édesvízi szenes rétegecskékkel nyugszik a mediterrán emelet a fő-dolomiton és a fedőben a sarmatiai durvamészszel van összeforradva. Ez az egész Sümeg—Tapolcza—Devecser közti terület, valamint a Veszprém—Hajmáskér körüli fensík is teli van hintve veres agyagba foglalt durva kaviccsal. Ezt a szerteszórt kavicstakarót Sürriég és Tapolcza vidékéről, ahol nagy defladált és fényes felületű sivatagkavicsok és gyönyörű éles kavicsok vannak, a Bakony felé nyomozva mind összefüggőbben vastagodni látjuk. Városlődtől mindinkább sza1 A Déli-Bakony bazaltkőzetei; Földt. Int. Évk. III. köt 472. (172.) oldal. Szólt erről VITÁLIS ISTVÁN is a Balaton vidéki bazaltok 139. oldalán. VITALIS munkájának 30. oldalán a 9. számú kép ábrázolja a Kemenczés-partot.
