Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XIII. Fejezet. Összefoglaló áttekintés a túladunai kavicstelepekről
588 A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö SUESS E. a baltavári faunát a belvederei kavics szintjébe helyezte, amelyről azt mondja, hogy a pontusi rétegek sorozatát egy olyan folyó deltájaként zárja le, amelv az északnyugati (csehországi) archaikus vidékekről folyt le. 1 Ugyancsak SUESS kétséggel tekinti a rhonevölgyi kongeriás rétegek mioczénbe való csoportosításában a csontbreccsás cucuroni veres agyagok szerepét, minthogy ezeket a „terra rossa-' típusú lerakodásokat a Karszt veres breccsáit, valamint pikermi veres agyagjait is szubaerikus képződményeknek tartja, amelyeknél legfeljebb nagyon alárendelt vízfolyás működött közre." A BEL 0. a pikermi-rétegeket torrensvizek lerakodásainak tartja, amelyek a csontokat tartalmazó terra rossát behordták a csontokkal együtt az üregekbe. 3 Ez a felfogás nem áll ellentétben SUESS E. értelmezésével, mert a torrensvizek, vagyis a rilka, de annál nagyobb felhőszakadások épp a sivatagokban és félsivatagokban vannak, amelyek néha hosszú esőtlen évek málladékát szállítják le mindent elborító áradattal és néhány óra alatt nagyobb lerakodást adnak, mint a nedves vidékek állandóan folyó patakjai évek alatt WALTHER J 4 találóan írta le a sivatagok felhőszakadásainak jelenségeit. Én is megemlítettem ezeket gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei leírásában. 5 A csonttelepek keletkezésének és szintezésének kérdésében, miként láttuk, különbözők a felfogások. Túladunai csonttelepeinkről regionális geológiai vizsgálataim eredményei alapján biztonsággal állíthatom, hogy azok nem vízi rétegek közé illeszkednek, hanem — az egyetlen városhídvégi teleptől, amely folyómeder kavicsában van, eltekintve — mind lefelé tartó szűk üregekben és hasadékokban vannak. Tarka, szürke, zöldes, alul veres, néha boluszkeménységű agyagban vagy homokban kődarabokkal, mészkonkreciókkal elkeveredetten vannak az összetört csontok breccsás vagy alig észrevehető vízszintes rétegzésben elhelyezve és mésztől bekérgezve. Tehát konstatálhatom, hogy a különböző korú csonttelepek szárazföldön keletkezett üregekben vannak és ezekbe a legközelebbi környezetből kerültek. Mintha források körül tanyázó ragadozók odvaiból és lakmározó helyeiről származnának (KORMOS). Talán a torrensvizek pusztításai is sok állatot beleöltek az üregekbe. Ezt a magyarázatot találom PETÉNYI S.-nál és KUBINYI FERENCZ-IKI is." Még Balta váron is, a pannoniai-pontusi rétegek tőlem legfelsőbbnek tekintett homokjában PETHŐ szerint: «a partoldalban alábukott, 4—5 méterrel a felszín alatt megvékonyodó és kiékülő, egészen elenyészett, világos vagy sötétsárga, de némely helyen egészen fekete csonttartalmú homok» is üregkitöltésnek látszik előttem. Az a homok- és agyagréteg, amely a lefelé kiékelődő baltavári csonttelepet körülveszi, teljesen vízszintes fekvésű. Ezeket a pannoniai-pontusi, 15—20 m. vastag, szürke homokrétegeket a felette nyugvó sötét-(veres)barna agyagtelepecskékkel a Balaton tágas környezetében a pannoniai-pontusi rétegek legmagasabb telepének ismerem. A baltavári fauna is szárazföldön, a temetkezési helytől nem nagy távolságra élhetett; azonban a baltavári Szőlőhegy 200 m. magassága annak a nagy kiterjedésű hajdani, a pannoniai-pontusi legfelsőbb rétegek alkotta, peneplénnek a felszínébe esik, 1 Das Antlitz der Erde, I köt., 422. old. 2 U. o. 387. old. 3 ABEL: Grundzüge der Palaeobiologie der Wirbeltiere. Stuttgart, 1912, p. 29. 4 Das Gesetz der Wüstenbildung, zweite Auflage. Leipzig, 1912. 33—39. old. 5 I köt. 480 old 6 PETÉNYI S. hátrahagyott munkái, 41. old.
