Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

XIII. Fejezet. Összefoglaló áttekintés a túladunai kavicstelepekről

585 A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö rostris és Dinotherium giganteum maradványok jellemzik. Ezeknek lelőhelyei a Lassnitzhöhe gerince, Breitenhilm Grácztól délkeletre, Gleisdorf, Obertiefenbach Fehring közelében. Ezek a maradványok a gráczvidéki halmos vidék 200 m. vastagságú, egymással váltakozó kavics-, homok- és agyagrétegekből álló altalaját a pannoniai-pontusi rétegekhez csatolják. Élesen elválnak a pontusi-korú folyók lerakta kavicsoktól a Feistritz, Lapincs, Pinka-, Gyöngyös-, Répcze- és Ikva-melléki, az előbbieknél mélyebb fekvésű kavicstakarók. Ezek mind törmelékkúpok, amelyek az Alpok kiágazásainak aljában csúcsosodnak és a Rába-völgy felé elég nagy eséssel lejtve, legyezőalakban szétterülnek. Eredeti homlokaik a Rába jobbján, a Szentgotthárdtól Marczaltőig terjedő kavicstakaróban egyesültek. A Rába balján mélyen bemetszették az említett folyók völgyei, és két megkülönböztethető terraszt hagytak régi folyásaik mellett. A Gyöngyös pedig Szombathely körül az ősi nagy törmelékkúpba egy másodlagos, mélyebben fekvő, újabb törmelékkúpot illesztett bele, amelyen a bifurkáló patakmedrek maradványainak sokasága kinyomozható. A rábabalparti törmelékkúpok anyaga még kevésbbé koptatott, mint a jobbparti kavicstakaróé, kőzetük csaknem kizárólag kvarczból és kvarczitpalából, ritkán gnájszból és fillitcserepekből áll. Nagysága felette változó, vastagsága, miként a rábajobbpartié is, 8—-10 m.-nél nem nagyobb; csak a Zala felső szakaszán, Őriszentpéternél mértem a kavicstelepet 25 m. vastagságúnak. A Rába balján is megkülönböztethetők a következő kavicsok : a felső pannoniaipontusi-korú rétegek közötti kavicstelepek, a felső plioczén vagy alsó pleisztoczéntörmelékkúpok, a völgyekben levő pleisztoczénkorú felső és alsó terraszok kavicsai. Még tovább terjeszthetném az összehasonlítást a Lajta-hegység vidékére és a Wieni-medenczére, amelyeket ilyen összehasonlítások kedvéért beutaztam, gondos figyelemmel tanulmányozva az idevágó irodalmat. A részleteket munkám Il-ik, általánosító részére tartva fel, itt csak azt regisztrálom, hogy a Wieni-medenczében a rohrbachi kavicskonglomerátot pontusi korúnak, a gráczi öböl Lassnitzhöhe magaslatának kavicsaival egyezőnek tartom. A Laaerberg-terrasz kavicsát, mint valami északról jövő folyónak törmelékkúptermékét, posztpontusi korúnak tekintem, az Arsenal-terrasz, vagyis a tulajdonképeni belvederei kavics a felső plioczént vagy az alsó pleisztoczént képviseli. A városi terrasz a pleisztoczénbe való és már határozottan a Duna terrasza, amelyet a hainburg—pozsonyi, az esztergomi, a váczi és az aldunai szorosokban végig lehet követni, mint első és legfelső nagy dunavölgyi völgyfeneket. Az Arsenal-terraszt és a Laaerberg-terraszt azonban nem hiszem a Dunához tartozónak, hanem miként a Rába balparti folyómenti terraszait, a posztpontusi törmelékkúpok anyagából lemosott helyi eredetű patakhordaléknak tekintem. Hamburg és Deutschaltenburg körül az Arsenal-terrasznak megfelelő kavicssik veszi körül a szigethegyeket. A Hundsheim — Deutschaltenburg közötti vízválasztónál a kavics felszíne Fischamendig felfelé lejt és egyszersmind a pandorf—nezsideri kavicslejtőt is adja; tehát kétfelé lehajlik. A Laaerberg-terrasznak hasonmása pedig a Königsbergen, a Schüttenbergen nagyobb t. sz. f. magasságban van, mint a wieni Laaerbergen és durva görgetegeivel Mossbrunn felé lejt. Hasonlót tapasztaltam Bábolna vidékén is, ahol a schüttenbergivel hasonló helyzetű és kőzetű kavicstakaró a Bánaihegy hátán nyugat felé lejt. Sivatagbeli alakulatoknak vélem Laaerberg, Schüttenberg és Bábolna vidékén