Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

XIII. Fejezet. Összefoglaló áttekintés a túladunai kavicstelepekről

582 A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö tokon gyakoriak; a felvidékről lefolyó patakok („Séd"-ek) legyezőalakúlag szétterülő, öntözött rétekkel fedett törmelékkúpjai szolgáltatják ezeket, amelyeket egymástól, rövid szakaszokban, terraszok választanak el. Ezek a patakok a Balatonfelvidéket kísérő pannoniai-pontusi abráziós színlőbe a Balatonfelvidék meredek lejtőjének tövétől kezdenek bemélyedni. Az 5—6 m. magas parti terraszok alatt a színlőről lefolyott pleisztoczénkori patakok törmelékkúpjaiból származó durva kőanvag lepi el a víz szélét. A felső köves partokon a vízszín alatt legföljebb 1 m. mélységben fekvő köveket fonalas algák (286 ábra az 528. oldalon) borítják és a köveket mészkéreggel bevonják. A mésszel bekérgezett kövek a Balaton régibb, magasabb színlőít is felismerhetővé teszik. Mindezeknek a különböző kavicstelepeknek geologiai korát csak kis részükben lehetett fosszilis leletekkel megállapítani. Városhídvégen a Kavicsosdomb csonttartalmú kavicsából Elephas antiquus és Rhinoceros etruscus maradványok mellett sok molluszkumhéj került elő, melyek közt W

EISS A. 21., KORMOS T. 28 faj példányait ismerte fel. W

EISS A. névsorából KORMOS T. 6 fajt nem talált a tőle gyűjtött maradványok között, viszont azonban az ő lajstromában 17 faj nem szerepel. Egy faj helyesbítése után a városhídvégi molluszkum-fauna 37 fajjal és fajváltozattal kíséri a velük együtt élt emlősök maradványait.

1 Régebben az Elephas meridionalis maradványainak tulajdonították a Városhídvégről, Aszódról stb. származó zápfogakat; és ezen az alapon a szóban levő lerakodásokat mint E. meridionalis kavicsot a plioczénkorba lehetett a francziaországi és olaszországi leletek analógiája szerint illeszteni.

2 A gondos összehasonlítás és tapasztalt külföldi szakférfiak tekintélye azonban a városhídvégi elefántfogakat az E. antiquus-tól származóknak bizonyította. Ez a faj a Rh. etruscus-szal együtt Olaszországban, Francziaországban és Németországban az alsó pleisztoczénkorú lerakodások jellemző alakja. Ezzel KORMOS T. következtetése, amellyel a molluszkum-fauna 5

1/., százalékát kvarternek felismerve a városhídvégi kavicsrétegeket alsó pleisztoczénkorúaknak ítélte, tökéletesen megegyezik. Ercsin Planorbis corneus L., Vivipara hungarica HAZ., V. vera FRF., Lithoglyphus naticoides FÉR., Sphaerium rivicula LEACK, Pisidium amnicum M

ÜLL

, molluszkumfajok, amelyek széltében a Duna vízterületén találhatók, szintén a pleisztoczént jellemzik. Az Elephas primigenius, Rhinoceros antiquitatis, Cervus megaceros, Bison priscus maradványokat tartalmazó siófoki, kaposvári, zalaegerszegi, zalaszentgróti leletek magasabb pleisztoczén korára nézve sem állhat fenn kétség. Ellenben az úrkúti, villányvidéki, polgárdi és baltavári csontleletek szintezése még nyílt kérdés. HALAVÁTS GYULA a baltavári faunát az alsó-pontusi emeletbe tartozónak mondja;

3 1 KORMOS T. : Új adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczénrétegek geologiájához és faunájához: Paleontologiai függelék IV. köt. VI. közlemény 20. old. 1 LAPPARENT A.: Traité de géologie 5. Ed. (1906) 1634. és 1650—1651. old. 5 A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája : Paleont. függelék II. köt. II. közlemény 74. old. és táblázat.