Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XII. Fejezet. Holoczén képzödmények
570 A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö mikor egész kiterjedésükben náderdők borították volna. Ismerve a lápok mélységviszonyait és szem előtt tartva azt, hogy a nád tulajdonképen nem vízi, hanem parti növény, magyarázatot nyer az a megfigyelés, hogy a tőzegtelepeknek nem minden részében találjuk a nád maradványait túlsúlyban. A nád eredeti termőhelye a csendes víz és BORBÁS VINCZE megfigyelései szerint 1 a Balatonnak északnyugati, tehát a szél árnyékában levő csendesebb vizű partszegélyén is legfeljebb 1 "40—1 "80 m.-es vízmélységig terjed. Az uralkodó szeleknek forduló somogyi partokon nád nincsen. Ha a balatoni tőzeglápok mellékelt térképére egy pillantást vetünk, azt látjuk, hogy a nagyobb kiterjedésű lápok nem csekély részében a tőzegréteg jóval meghaladja a fönnebbi mélységet, ilyen helyeken tehát nem tenyészhetett a nádas, következésképen ott nem is várhatunk valódi nádtőzeget. A tapolczai lápöböl nyugat-kelet irányú szelvényét (Nemesvita és Tördemicz közt) véve szemügyre, a fúrási adatok azt bizonyítják, miszerint a lápöböl szélein és a lápszigetek körül mindenütt szálas nádtőzeg van, de a mélyebb lápteknőkben sötétbarna, sárszerű gyeptőzeg, a mely annál egyöntetűbb és tömöttebb, minél mélyebb rétegű. (L. a szelvényt a térképvázlaton, 300. ábra.) E lápteknök tehát olyan öblök voltak, a melyeknek kerületeit sűrű náderdő borította, középső részeiben pedig az ingóláp képződése szakadatlanul folyamatban volt. Az átlag 2 m-nél mélyebb víz tehát megakasztja a nád továbbterjedését, helyt adva a vízi és félig vizi növények csoportjának. Utóbbiaknak tőzegképző hatása azonban nem volna elegendő arra, hogy megmagyarázzák nekünk, miképen teliettek ki ama tetemes mélységű teknők, a milyenek pl. a tapolczai öbölben, a Hévíz völgyében, stb. olykor a 7 métert is meghaladják. A vtőzegképződés ezen túlnyomó része a sásoknak, 2 elsősorban pedig a merevsás ( Carex stricta G OOD .) nagy életképességének tulajdonítandó. Míg ugyanis a nád csak ott tenyészik, hol ásványi talajban gyökerezhetik — ezért minden kiásott tőzeg helyét csatornákban és gödrökben csakhamar nád foglalja el, — addig a sásfélék igénytelenségük mellett ott is jól tenyésznek, a hol túlnyomóan szerves eredetű talajban, mint a tőzegben, gyökereznek. Minden nagyobb síksági lápon az tapasztalható, hogy a sás alacsonyabb termeténél fogva a náddal együtt nem élhet meg, hanem olyan mélyebb tőzegtelepekre szorul, a hová a nád nem követheti. Balatoni lápjainkon is a sásfélék csakhamar megtelepedtek az úszó láprészeken és ott óriási mértékben elterjedve a tőzegképzés elsőrendű tényezőivé lettek. Akár a fönnebb vázolt tapolczai lápöbölnek, akár pedig a Balaton délnyugati lápöbleinek szelvényeit vizsgáljuk, mindenütt a sástőzeget túlnyomónak találjuk; sőt ahol e lápokat még nem sikerült kellően lecsapolni, ott a sásréteknek zsombékjai mindezideig fennmaradtak. Hogy úgy a nádasoknak, mint a sásréteknek még nagyszámú növénykíséretük volt, azt bizonyítani szinte felesleges, mert még a legsűrűbb náderdőnek is megvan némi kísérő aljnövényzete. Ilyen növények azonban, minthogy nem alkotnak zárt állományokat, a tőzegképződést csak mellékesen segítik elő. De nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a fatenyészetet, a mely balatoni lápjainkon részben még fennáll, részben azok tőzegébe temetve található. Síksági lápjainknak négy jellegzetes faneme van, és ezek : az éger (Alnus), 1 A Balaton tud. tanúim, eredményei, II. köt. 2. r. 2. szak. 2 BORBAS V. id, művében a sásfélék 65 faját említi a Balaton mellékéről.
