Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

XII. Fejezet. Holoczén képzödmények

•571 fűz (Salix), kőris (Fraximts) és nyír (Betala), a melyekhez a Dunántúlon még egy ötödik fanem, a nyárfa (Populus) járul. Az égerfa, a melyet a balatonvidéki ember oly találóan nevez, „berekfá"-nak, minden lápos helynek első vezérlő faneme. Úgy látszik, hogy tápanyag tekintetében a többi, vizet kedvelő fa közül a legigénytelenebb is, mert a mélyebb rétegű tőzegtelepeken egy fanem sem tud olyan nagy kort elérni, mint az éger, sőt leghatalmasabb példányait éppen a síksági lápjainkon találjuk. Ennek bizonyságai a pozsonyszentgyörgyi „Súr-erdő", a sopronmegyei Hanyságon a „Kapuvári erdő" és a Zala völgyének nagy égeresei. Ugyané helyeken egyszer301. ábra. Lápzsugorodás következtében támasztógyökerekké vált talajgyökerek. smind jól észlelhető a lápok kiszáradása, illetőleg a tőzegrétegeknek a kiszáradással járó összezsugorodása, felszínük lesülyedése is. A301-ikábra a zalamegyei Sármellék nevű község határából, a Zala lápvölgyéből vett példát ábrázol. Az enyveséger (Alniis gliitinosa (L.) GÄRTN

.) ott egy kis ligetet alkot, a melynek fái mind igen nagy korúak, tehát a lápvölgy ősi állapotának maradványai. Az égerfa gyökerei rendes körülmények közt közel a felszínhez szétterjedők; ha azonban tőzegtelepbe hatolnak, növekedési irányukat könnyen megváltoztatják és a tőzegrétegen keresztül az ásványi altalajt keresik meg. Ilyen módon az égerfa tőkéjéből ívelt gyökerek indulnak ki, a melyek, ha alattuk a tőzegláp természetes vagy mesterséges lecsapolás folytán össze-