Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XII. Fejezet. Holoczén képzödmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö A zalai part szegletes vagy alig kopott kavicsai mésszel vannak bekérgezve és nem egy helyen a turzást laza breccsává, illetőleg konglomeráttá alakítják. A talaj természetével járó balatonfelvidéki meszes patak- és forrásvizeknek munkája ez a bekérgezés. Azonban hozzájárulnak a fonalas algák is, amelyek a víz szélén sűrű züld prémmel borítják be a vízalatti 0 50—0'60 m. mélységig heverő köveket. Az algák kimarják és 0 5—L0 mm vastagon egyetlen rögös mészburokkal vonják be a vízszéli köveket tekintet nélkül azok kőzetminőségére. Ilyen bekérgezett kődarabokat mindenütt lehet a köves zalai partokon találni; a 286. ábrán látható kép eredetije a balatonkövesdi és csopaki part Küszöborr nevű vonójáról való. A Balatonba hulló por és a balatonfenéki lerakodások. Aki valamikor a Balaton zalai partján egy északnyugatról hirtelen fölkerekedő viharba került, az tapasztalhatta, hogy milyen nagy porfellegeket seper a szél a Balatonba. A Balatonfelvidékről bóraként leeső szél közvetlenül a Balatonra néző lejtők alján a legerősebb és gyakran a háztetőket is leszedi. Láttam, amint a Vörösberény feletti Megyehegyről a kivágott ágas cserfaszálakat ördögboronaként kergette le a Balatonba és a Fűzfőmajor felől jövő náddal megrakott szekereket egymásután fordította fel. A felvidéki viharok állandóan a Balaton vízszélére seprik a port; ahol az a széles nádasokban leszűrődik. A tó nyílt vizébe nem sok kerül ebből a durva homokos porból, amely leginkább a közép- és a felső-triász szegletes mészkő- és dolomitdarabkáiból áll. A Balatonba hulló finom por mennyiségét két éven keresztül pontosan mérhettem. Erre a mérésre egészen más feladatnak nyomozása vezetett reá. Hogy a Balaton felszínén elpárolgó víz mennyiségét megbízhatóbban állapítsuk meg, mint a meteorologiai megfigyelő állomásokon alkalmazott HoniNGER-féle emeltyűs vagy a PiCK-féle üvegcsöves párolgásmérők a parton a tó vízétől távolabb fekvő állomások adhatják, a m. kir. földmivelésügyi minisztérium Vízépítési Igazgatóságának Vízrajzi osztályával egyetértve, egy párolgásmérőt helyeztem el magam a Balaton vízén. Csopak és Balatonkövesd alatt a Kereked-öbölben, amelyet mindenfelől 2—300 m. széles nádas kerít be, egy 10 m. hosszú és 5 m. széles, fenyőszálakból összetákolt és magasan bepallózott tutajt macskáztunk le. A tutaj közepén egy kerek nyílás volt, amelybe vasabroncsokon CARDAN-féle felfüggesztéssel egy 0'80 m. belső átmérőjű, horganybádoggal bélelt, 0"70 m. magas fakádat alkalmaztunk. A tutajon a kádat deszkakeret védte a hullám beföcscsenése ellen. A kádat leszűrt balatonvízzel töltöttem meg és pontosan beállítható, noniuszos beosztással ellátott sárgarézcsővel mértem a kádban levő víz magasságát. Egy esőmérő is állott a tutajon és naponként rendes leolvasással kezeltük a műszereket. 1897-ben április hó 28-tól november hó 21-ig; 1898-ban április hó 7-től november hó 10-ig volt a párolgásmérő tutaj a vízen. Télire a befagyás előtt a partra kellett vontatni. A párolgásmérőnek adatait a hidrográfiai részben CHOLNOKY JENŐ értékesíti. Alig volt a párolgásmérő néhány hétig megfigyelés alatt, nagy meglepetésemre A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. 1. köt. 1. (Geomorf.) rész. 34
