Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö A völgyeket és a tágas laposokat elfoglaló lösznek legjobb szelvényét a fokszabadi Sáfránykert magas partjáról, Endréd és Városhidvég környékéről (261. ábra) ismerem. WEISZ A RTHUR és KORMOS TIVADAR tanulmányai faunisztikai szempontból is tüzetesen tárgyalták. 1 KORMOS érveléséből kiderül, hogy a sáfránykerti magas part alul folyóbeli lerakodásokkal kezdődik; ezekre a pleisztoczénkorú Balaton T 6 m.-es szinlőbeli tavi lerakodásai következnek es azután réteges aprókavicsos homokos lösz alkotja a partnak 10—12 m. vastagságú felső részét az 1 '20 m vastag kelta és római régészeti leleteket tartalmazott holoczéntakaró alatt. Ez a réteges, aprókavicsos, homokos lösz típusa annak a nagy elterjedésű lerakodásnak, amelyet helyzeténél fogva is, a magaslatokat elfoglaló igazi, rétegzésnélküli löszszel szemben, völgyi lösznek neveztem. A benne lévő édesvízi csigák a következők: Lymnophysa palustris turricula H ELD Gyrorbis spirorbis L. Spirorbis corneus L. Lithoglyphus naticoides FÉR. Propidiscns umbilicatus M ÜLL. Fossarina fontinalis C. PER. 261. ábra. A Sióvölgy keresztszelvénye Városhidvégen. Mérték az alapra 1 : 8500, a magasságokra 1 : 1700 (1 : 5). mfi pannoniai-pontusi rétegek (agyag és homok), q k plioczén vagy alsó pleisztoczénkori (E. meridioualis), helyesebben (E. antiquns) kavics, q" k réteges, aprókavicsos völgyi lösz, q" tipusos lösz, a és at sióvölgyi alluvium és tőzegláp. Ezek a fajok nagyobbszámú szárazföldi, azonban nedvességet kedvelő csigák társaságában vannak lösznemű anyagban eltemetve ; egészben véve faunájuk határozottan különbözik attól a faunaszövetkezettől, amely az édesvízi alakok teljes kizárásával a fensíkokon elterülő valódi löszben található. A völgyi lösznek szorosabb kapcsolatát a magasan fekvő lösszel a Váli-völgyben figyeltem meg. Ez a völgy a Vértes déli aljában elterülő nagy mélyedésből indul ki, Alcsut alatt átmetszi a sarmatiai korú durvamészkő-adta kemény gátat, azután 30 km. hosszú, vonalzó egyenességű SE. felé tartó irányban tart az Ercsi és Ráczadony közti Duna-ártérig. A Váli-völgy a túr-mernyei völgynek hasonmása. Mindegyikben pannoniai-pontusi rétegek alkotják a völgyoldalakat, amelyeket az egymásközti párhuzamosság, a mellékárkoknak és beöblözodéseknek teljes hiánya jellemez; az is figyelemreméltó, hogy a völgy szélessége egész hosszúságában állandó. A Váli-völgyben azt tapasztaltam, hogy a homokos, aprókavicsos lösz a völgyoldalakon csak 30—40 m. magasságra emelkedik a völgy talpa fölé, azután észreSió >o7 at 1 Palaeontologiai függelék IV. köt. V. közlemény 31—34. oldal, VI. közlemény 5 — 19. oldal és 44—47. oldal.
