Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 48ö Nagy vastagságokat nem jegyezhetek fel a balatonvidéki löszről. A Veszprémi fensíkon 6—7 méter a legnagyobb vastagsága; a Balaton magas partjain, Balatonföldváron, Balatonaligán 8—10 méter között jár a vastagsága. Ezzel a vastagsággal borítja el a lösz a somogyi dombvidéket. A Kapós- és a Koppányvölgy tájékán azonban 20 m. vastagra is becsültem a löszt. Balatonföldváron a 9 m. vastagságú löszben, amely a pannoniai-pontusi rétegeken kb. 35 m. magasságban a Balaton tükre felett nyugszik, elég gyakoriak a mogyorónyi nagyságú dolomitdarabocskák. Hasonlót tapasztaltam Balatonberényen, ahol a 6 m. vastagságú lösz alsó részében igen sok szegletes dolomitkavics van. Ebből azt következtetem, hogy a balatonföldvári és a balatonberényi lösz folytonosságban terjedt a szemközti zalai hegyekig. A Balaton medenczéje még nem lehetett egységes az itteni lösz képződésekor, hanem a somogyi magas partoktól, Balatonföldvártól Tihany-Örvényes, illetőleg Balaton-Berénytői Balatongyörökfelé összefüggő pannoniai-pontusi rétegekből álló térszín volt, amelyen a balatonfelvidéki törmelékkúpok szegletes murvája messze délre leszármazott és fokozatosan a lösz alatt eltűnt. Más magyarázattal nem tudom megvilágítani a Somogyi part löszfalában lévő szegletes dolomitkavics odajutását (Lásd a 274. ábrabeli térképvázlatot az 514. oldalon). WEISZ A RTHUR a Balaton vidékének pleisztoczénkorú csiga- és kagylófaunáját feldolgozva, 1 a löszt, amelyből 41 fajt sorol fel, a pleisztoczén legfelsőbb szintjébe tette és a felső interglacziális vagy a III. glacziális és a posztglacziális időszakokkal egyidőbe helyezte. Érdemes törekvését azzal a véleménynyel kísérem, hogy még nincs elegendő adatunk ahhoz, hogy elfogadható biztossággal szintezhessük a túladunai felső pleisztoczénképződményeket és ezek között különösen a löszt. Még kevésbbé látom elérkezettnek az időt, hogy a magyarországi löszt a glacziális és interglacziális lerakodásokkal párhuzamba állíthassuk. Völgyi homokos lösz. A fensíkok és magas hegyoldalak típusos lösze mellett meg kell emlékeznem még a völgyek és a völgyi hegylejtők réteges löszéről és arról a homokos löszről, amely a balatonmelléki mélyedéseket környezi. Ennek a réteges, homokos lösznek hegyoldalakon nincs éles határa a típusos lösz felé, azonban a völgyek löszét a tetőkével egybehasonlítva, a köztük levő különbséget szembetűnőnek mondhatom. A völgyi lösz levelesen réteges és a vastag falaikból kivágott darabok is vízszintes elválásra hajlandók; néhol borsónyi apró kavicsok rétegezik; kevésbbé meszes mint a fensíkok igazi lösze, néha savval érintve, föl sem pezseg. Különösen pedig az különbözteti meg a völgyi löszt a fensíkokétól, hogy édesvizi csigák, Limnophysa és Lithoglyphus fajok is vannak benne. Korra nézve sem lehet mindenütt elkülöníteni a völgyi löszt a típusos hegyi lösztől. A már készen talált völgyekben a mozgó víz uralma hozta létre a réteges, homokos löszt valószínűleg sok helyen a fensíkokra és az oldalakra hulló porral egyszerre. Máshol pedig a fiatalabb réteges lösz keletkezése kísérte a völgyeknek bevágódását. Ez a lösz a hulló poron kívül a magaslatokról lemosott, régibb lösszel is gyarapodott és néhol a típusos lösznél is vastagabb telepet támasztott. 1 Palaeontologiai függelék. IV. köt. V. közlemény.
