Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
XI. Fejezet. Posztpontusi és pleisztoczénkorú képződmények
A Balaton környékének geologiai képződményei. 426 palákkal, amelyek Tihany félszigetén több helyen: a Szarkádi omlott parton, 1 az Óvár körül és a Nyársashegy—Akasztódomb közötti nyergen a bazalttufán nyugszanak és a gejzir-kúpokat magukon hordják. Sajnálatos, hogy ezek a tihanyi gejzirlerakodások fossziliákat nem tartalmaznak és így geologiai koruk bizonytalanságban marad. A gejzirkúpok, fortyogóik, kráterüregeik azonban olyan épek, a visszahulló vízcseppek okozta üregecskék olyan kevéssé mállottak rajtuk, hogy korukat szerfelett magasnak elképzelni nem tudom és pusztán érzékből, 2 nem pedig tudományos meggyőződésből a pleisztoczénnál idősebbnek nem tartom őket. Ezen felfogásom szerint a bazalttufák szétterülése Tihany félszigetén a pannoniai-pontusi kor végétől a levantei időn keresztül a pleisztoczénkor kezdetéig tartott és csak gejzir-működéssel haltak el végleg a vulkáni tünemények. 3 Az erupcziók lapilli- és hamuhullása a gejzirfortyogók lerakodásaiban a kovásmészkőnek breccsás szövetét adta, a Potyogókő szikláiban nyitott kőfejtőből KAÁLI NAGY DEZSŐ barátom egy érdekes aragonitleletet ajándékozott a m. kir. földtani intézetnek. Ez egy csöves csatornát töltött ki és alkarcsont vastagságú alakja fagyökérhez hasonlít (174. ábra a 340. oldalon). A Potyogókő lapilli breccsája, amelyből a kikötő várótermének cziklopfalazata épült, érdekes összetételű kőzet, amelyben a szegletes fekete bazaltdarabok az összefoglaló világos színezetű mészczementtől élesen elütnek. Hogy némelyik hévforrás tufalerakodása a pleisztoczénkornak közepére esik, azt a Vörösberény határában a Füzfő-majortól észak-keletre fekvő Papvásári-hegy (201 m.) pizolitos-kovás forrás mészkőkúpjain figyeltem meg. Három pont körül van itt óriási, ökölnyi, sőt gyermekfej nagyságú, pizolitgömböket tartalmazó kovásmészkő lerakodva. A legmagasabb déli forráskúp NNE— SSW irányban hosszabban nyúlik el és 15—20 m. magasságával 8 m. vastag bástyafalat formál. A pizolitos mészkő-ponkok a Papvásári-hegven 180—190 m. t. sz. f. magasságban ülnek. Pannoniai-pontusi homokos agyag a feküjök; azonban a Papvásárihegy északi fokán, valamint a délre eső Mámai-hegy keskeny fensíkján 170—172 m. t. sz. f. magasságban alsó pleisztoczénkorú vagy legfelsőbb plioczénkorú kavics terül el. Alább bizonyítani fogom ennek egykori folytonosságát a Városhidvég-vidéki Elephds meridionalis (recte E. antiquus) maradványokat tartalmazó kavicstelepig. A papvásárhegyi gejzir-mész ennek a közvetlenül körülötte fekvő kavicsnak görgetegeit foglalja magába, ami azt bizonyítja, hogy fiatalabb a kavicsnál. A veszprémi fensíkon és a Balatonfelvidék lejtőjén temérdek helyen vannak édesvízi mészkőlerakodások. A fensíkon szélesen kiterülő rögös leplek alakjában, mint kisebb-nagyobb sebkifakadások ülnek. Kádártán és a szentkirályszabadjai Medgyespusztán nagyobb foltban terül el az édesvízi forrásmészkő. A kádártai vasúti megállótól a faluba vezető országút jobbján egy gödörből nagy pizolitgömböket gyűjtöttem (222 a, b. ábra). Kisebb-nagyobb forrásmészkőszirteket találtam a mélyen bevágódott völgyekben is. Ilyen van a vörösberényi Malomvölgyben; ugyancsak Vörösberény határában a Romkútnál (Római kút) látható édesvízi mészkősziklák; valamint a Kishidegkút feletti bővizű forrást környező hatalmas sziklatuskók is völgyületekben rakódtak le. 1 V ITALIS J. ; A balatonvidéki bazaltt. 144. old. ; Geologiai függelék. S VITÁLIS J. Id. h. 123—127. oldal. 3 Lasd fenn a 2., 324—327. és 415—416. oldalon elmondottakat.
