Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
X. Fejezet. A pannoniai-pontusi elmélet
427 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 250 következtetésre jutott, hogy az utóbbiak is szubérilis természetűek és a stájerországiakkal kőzettani, valamint tektonikai szempontból is feltűnően megegyeznek. 1 A bazaltutfákban foglalt idegen zárványokról már ismételve szóltam. Miként a bazaltlapillik és bazaltzárványok, akként ezek is kivétel nélkül szegletesek. Kétségtelen tehát, hogy nem vízhordta idegen darabok vannak a kizárólag erupcziós eredetű és közel eredetéhez lerakodott bazalttufában, hanem mélységből felhozott kőzetek. Eltekintve a mindenütt található pannoniai-pontusi márgától és homoktól, amelynek kisebb-nag3mbb darabjai és tuskói, sőt nagyobb foszlányai is bőven vannak a tufakürtőkben, különösen érdekesek: Tihanyban a Barátlakások sziklája, a Külsőtó melletti Dobogó nevű országút melléke, Nemeskáptalantótinál a Sabarhegy és a szigligeti Kemenczéspart. Ezeken a helyeken a bazalttufa a mélységből származó kőzeteknek tarka gyűjteményét tartalmazza. Sötétszürke fillit, kristályos-palás mészkő, granititeres fillit, szürke kalcziteres mészkő, veres permi homokkő van a mondott helyek tufáiban. Mediterránkorű és sarmatiaikorű mészkő- és márgadarabok a tihanyi, a szigligeti és a szentgyörgyhegyi bazalttufában vannak. Kapolcs, Szentbékálla vidékén pedig a triászrétegek kőzeteit a werfeni rétegektől a fődolomitig tartalmazza a bazalttufa. 'Pulán a temető alatti árokban és a kapolcsi Királykő melletti bazaltban a bazalttufa gyermekfej nagyságű csigás édesvízi mészkődarabokat foglal magában. A bazaltnak és a bazalttufának pontos geologiai koráról még aligha vannak a viták lezárva. BÖCKH JÁNOS, HOFMANN KÁROLY és VITÁLIS ISTVÁN tanulmánj'ai bebizonyították, hogy a pannoniai-pontusi rétegek legfiatalabb tagjainak lerakodásával az első bazalt hamuhullások összeestek. Hogy mikor szűnt meg véglegesen a balatonvidéki vulkánosság, arról azonban még elmélkedni lehet. A tihanyi bazalthamus, mészleveles agyagban KAÁLI NAGY DEZSÓ barátomtól talált rhinoceros-maradványok nemkülönben a sittkei tufából ismert kvarczgörgetegek is felsőplioczén-, sőt alsópleisztoczénkorra mutatnak. STUR D. 2 a gleichenbergi bazaltok korát a plioczénkorű terraszkavicsokkal helyezte egy korba azon az alapon, hogy az ottani bazalttufák ennek a kavicsnak a görgetegeit tartalmazzák. A sittkei bazalttufa bazaltzárványai is emellett a felfogás mellett szólnak. HOFMANN KÁROLY 3 határozottan STUR nézete ellen fordult és a kavicsokat a a sarmatiai vagy a pontusi emelet kavicstelepeiből származtatja. S IGMUND A., miként fentebb láttuk, STUR D. felfogását bizonyítgatta. 1912 nyarán Fehring vidékén a bazalttufát görgetett kavicstelepekkel váltakozóknak láttam. A fehringi bazalttufában is temérdek görgetett kavics van. Meggyőződtem arról a Fehring—gleichenbergi gyalogűton, hogy a pontusi rétegek Gleichenberg környékén kavicstelepekben bővelkednek és azokhoz a pontusikorű kavicsos lerakodásokhoz tartoznak, amelyek Grácztól keletre a Lassnitzhöhén Mastodon longirostris meg Dinotherium giganteum fogakat adtak a gráczi Joanneum gyűjteményeibe. HOFMANN K. ítéletét ennélfogva én beigazoltnak látom STUR és S IGMUND közléseivel szemben. 1 U. o. 402—404. old. ! Die Geologie von Steyermark, 614. old. 3 A Déli-Bakony bazaltkőzetei; M. kir. földt. intézet Évkönyve, III. köt., 521—523. old.
